Bár az internet március 21-ét jelöli meg a költészet világnapjának, Magyarországon ez valójában nem igazán élő hagyomány.
– Nálunk sokkal erősebb és fontosabb a magyar költészet napja, április 11., ami József Attila születésnapjához kötődik – mondta Zemlényi Attila. – Én költőként azt látom, hogy ilyenkor egy kicsit „leporolják” a költőket. Hirtelen fókuszba kerül az, amit csinálunk, több figyelem irányul ránk. Megjelennek a programok, irodalmi estek, felolvasások, tehát minden, ami egyébként is része az irodalmi életnek, csak ebben az időszakban sűrűbben történik. Ennek Miskolcon is megvan a maga hagyománya, és én magam is dolgozom egy ilyen projekten. A Lillafüred Alapítvány kurátoraként például egy ódapályázat díjátadóját szervezzük a Palotaszállóban, kifejezetten József Attila születésnapjához kötődően. Ott aztán tényleg megünnepeljük mindazt, amit a költészet jelent, és azt a fajta poétikai attitűdöt, amit ő képviselt. Számomra ő alapvetően a költészet egyik legnemesebb megtestesítője.
Nem alkalmas rá mindenki
A költészet alapvetően érzelmi műfaj a költő szerint.
– A vers egy nyelvi műalkotás, amely valamilyen érzelmet vált ki a befogadóból. Ha „benyomja a gombjaidat”, akkor működik: azonosulsz vele, szereted, sírsz rajta vagy örülsz neki. Ha nem, akkor nem történik semmi. Ez az úgynevezett mikrokatarzis, ami egy vers befogadásakor létrejöhet. És ez nem kizárólag verseknél történik meg: akár egy reklámnál is előfordulhat, vagy ha épp olyan állapotban vagy, például szerelmes. De a költészetnek az a feladata, hogy az alapvető emberi tapasztalatokat – szerelem, elmúlás, öregség – valamilyen formában megközelítse – nyilatkozta, majd beszélt arról, hogy attól függetlenül, hogy sokan próbálkoznak versírással, főleg fiatal korban, még nem biztos, hogy jó is lesz.
Zemlényi Attila szerint attól jó egy vers, ha működik.
– Az azonosulás kulcsfontosságú. Ha azt érzed, amit a szerző érzett, amikor megírta, akkor már létrejött a kapcsolat. A nagy művek azért működnek évtizedeken vagy évszázadokon át, mert több irányból is hatnak: a nyelv, az érzelem, a világlátás felől. Lehet szó szabadságról, hazafiságról vagy bármiről – mondta.
Egy rapper is lehet „költő”
A költészet ráadásul sokkal több helyen jelen van, mint gondolnánk.
– Akár egy dal szövegében is, például a Pogány Induló, aki hexameteres szerkezetet használ egy mai szövegben. Ez pedig egy görög forma, és mégis működik egy mai, fiatal előadónál. Tehát a költészet ott van a hétköznapokban is, sokszor észre sem vesszük – nyilatkozta a költő, majd felmerült egy kortárs szerző kapcsán is a kérdés, hogy az érték mennyire időfüggő, tehát ha a kortársak nem ismerik el őt, elismerhetik-e az elkövetkező évszázadokban élők. – Sok minden befolyásolja ezt, önmagában a szójáték nem elég. Ahhoz, hogy valaki igazán maradandót alkosson, olyan szintű nyelvi tudás kell, mint amilyen például Romhányinál vagy Weöres Sándornál volt. Ez egyfajta mágia, amit már gyerekkorunktól hordozunk magunkban a mondókák révén. A fennmaradás kérdése pedig rendkívül bizonytalan. Hogy mi marad meg az utókornak, azt befolyásolja az emlékezet, a tankönyvek, a politika, sok minden. De az igazán jó szövegek valahogy mégis fennmaradnak. Hogy ezt ihletnek, invenciónak vagy isteni sugallatnak nevezzük, az mindegy – egyszerűen hallani rajtuk, hogy „ez az” – mondta Zemlényi Attila.
Romantikus elképzelés
A költőkről él egy romantikus kép, hogy bohémek, elveszettek, de Zemlényi Attila szerint ez egy 19. századi klisé.
– Ma ez már egyáltalán nem így van. Ha minden költő alkoholista, beteg és tragikus sorsú lenne, akkor nem nagyon maradna belőlük. Ez egy leegyszerűsítő és veszélyes elképzelés. Szerintem a költők nem különböznek alapvetően más emberektől. A kérdés inkább az, hogy van-e bennük az a fajta nyelvi tehetség. És az is fontos, hogy a költővé válás nem önjelölés kérdése. Ahhoz, hogy valaki komolyan vehető legyen, át kell mennie a szakmai szűrőkön, az irodalmi lapok szerkesztőin. Ez egy szakma, aminek megvannak a szabályai és fogásai. A technikai tudás is fontos. Például ha valaki nem tud hexameterben írni, akkor egy csomó dolgot nem ismer ebből a világból. De a tehetség és a tudás együtt kell, hogy működjön. És még így is nagyon messze vagyunk attól a szinttől, amit mondjuk, József Attila képviselt – mondta a költő, aki szerint van olyan, akinek fennmaradt a neve, mégsem tudunk tőle idézni egy sort sem. – Például mindenki ismeri Táncsics Mihály nevét, de senki nem tud idézni tőle. Tehát a név fennmaradása és a mű fennmaradása két külön dolog. Az írásbeliség előtti időszakban pedig nem is igazán beszélhetünk költőkről a mai értelemben. Akkor népköltészet volt, szájhagyomány, ráolvasások, mondókák. A kereszténység előtt pedig a táltosok, sámánok használták ezeket a formákat, teljesen más funkcióval.
