A program keretében tíz, helytörténeti szempontból kiemelt belvárosi épületre irányul a figyelem. Az épületeken elhelyezett QR-kódos táblák segítségével bárki könnyedén megismerheti az adott ház történetét: archív fotókon, dokumentumokon és írásokon keresztül elevenedik meg Miskolc múltja.
A kezdeményezéshez olyan ikonikus helyszínek kapcsolódnak, mint a Luther-ház, a Weidlich-udvar vagy a Miskolci Nemzeti Színház – a cél pedig, hogy egy egyszerű belvárosi séta is valódi időutazássá váljon. A kezdeményezést sajtótájékoztató keretében Tóth-Szántai József polgármester és Reiman Zoltán helytörténész jelentette be május 11-én, hétfő délelőtt, Miskolc Város Napján.
QR-kódos táblákon a múlt
„Tíz darab szép míves táblán látható Miskolc tíz ikonikus épületének a „Kőbe írt története.” Ezek az épületek meghatározták Miskolc elmúlt néhány száz évét és mind a mai napig meghatározzák a város képét” – mondta Tóth-Szántai József, Miskolc polgármestere. „Az elkövetkezendő időszakban ezek a nagyon szépen elkészített táblák kikerülnek azokra az épületekre, amelyek mellett nap, mint nap eljárunk. A történetükről nem biztos, hogy mindenki annyit tud, mint, amennyi ezekben a „Kőbe írt történetekben” szerepel” – osztotta meg.
Ismertette, a táblákon szereplő történetekhez úgy lehet hozzáférni, hogyha okostelefonra telepíthető QR-kód leolvasót tartanak oda az érdeklődők. Így az adott épület történetéről nagyon sok olyan információ válik elérhetővé, ami mindenki számára hasznos és fontos lehet.
Tíz történet, tíz épületről
„Az egyik nagy kedvencem és gondolom, nem csak nekem, az a Miskolci Nemzeti Színház, amely a mai Magyarország történetének első kőszínháza. Ez a rövid összefoglaló - ami átirányít mindenkit egy adott honlapra - elmeséli ennek az épületnek a történetét. Említhetném a Sötétkaput és a Weidlich-udvart is, amire azt szokták mondani, hogy Magyarország egyik első plázája volt tulajdonképpen, az akkori kornak megfelelően” – sorolta.
Aztán köszönetet mondott kollégáinak Reiman Zoltánnak és Kelecsényiné Gombos Ágnesnek és a Miskolc Holding Zrt. szakembereinek, hogy elkészültek a táblák. Emellett a Belvárosi Körnek, hogy segítettek a belváros újragondolásában és a kapualjak felújításában. Ígéretet tett rá, hogy minden hasonló civil kezdeményezést nagy örömmel fogad majd a jövőben is az önkormányzat. Emlékeztetett továbbá, hogy a belvárosban zöld szigeteket alakítottak ki és hogy a Villanyrendőr környékén szeretnék folytatni a zöldesítést.
Emlékezet válik láthatóvá
„Van egy városunk, amit nap, mint nap járunk. Ismerjük az utcáit, a tereit, a házait, legalábbi azt hisszük. Reggel munkába sietünk, délután hazafelé tartunk, közben elhaladunk jól ismert homlokzatok, kapualjak, kirakatok mellett. És mégis: ezek a falak többet tudnak rólunk, mint gondolnánk. Mert Miskolc nem csupán tér és szerkezet – Miskolc emlékezet” – hangoztatta Reiman Zoltán amatőr helytörténész, a miskolci Polgármesteri Kabinet civil referense." Minden egyes épület egy történet. Egy családé, egy közösségé, egy korszaké”- hangsúlyozta.
Elmondta, a „Kőbe írt történetek” projekt erről szól. Arról, hogy megálljunk egy pillanatra. Hogy ne csak nézzük a várost, hanem értsük is. Hogy észrevegyük: ahol most állunk, ott előttünk már generációk éltek, dolgoztak, álmodtak.
Híd múlt és jelen között
„Ma a Város Napján nem egyszerűen táblákat avatunk. Ma emlékezetet teszünk láthatóvá. Kapukat nyitunk a múlt felé, és lehetőséget adunk arra, hogy egy hétköznapi séta élménnyé váljon. Egy QR-kód – egy mozdulat – és máris egy másik időben találjuk magunkat. Régi fényképek, képeslapok, történetek elevenednek meg előttünk. Ezek a történetek megszólalnak. Rajtunk áll, hogy meghalljuk-e őket” – hívta fel a figyelmet.
Kiemelte, ez a kezdeményezés hidat épít múlt és jelen között. Fontos, hogy ezek a történetek ne csak könyvek lapjain létezzenek, és levéltárak csendjében maradjanak meg. Hanem kilépjenek a térbe, közénk, a mindennapokba, mert identitás nélkül nincs közösség, múlt nélkül nincs identitás – fogalmazott.
Végül Reiman Zoltán is megköszönte Kelecsényiné Gombos Ágnesnek kutató munkáját és az általa összegyűjtött régi fényképeket, Kiszela Gergőnek a szervezést és Horváth Csongornak a szóban forgó épületekről, helyszínekről készített fotókat.
