A Fazekas Utcai Általános Iskolában ismertem meg Szabó Emíliát, aki már akkor kitűnt színészi tehetségével társai közül. Nem volt kérdés, hogy gyerekszínészként játszhat a Miskolci Nemzeti Színházban.
– Már 7-8 évesen tudtam, hogy színésznő akarok lenni. A Fazekasban az alsós osztályfőnököm Kovácsné Belkó Zsuzsa volt, akinek nagyon sokat köszönhetek. Ő készített fel a prózamondó versenyekre, és ő volt az, aki a 35 éves Fazekas Gálán a függöny mögött megfogta a kezem, mert látta, hogy reszketek a félelemtől, és azt mondta: „Figyelj csak ide, Mojszi, én is ugyanúgy izgulok, mint te, de képes vagy rá, meg tudod csinálni!” Szétnyitotta a függönyt, és betolt a színpadra. Vakított a reflektor, én meg csak arra gondoltam: igen, meg tudom csinálni, képes vagyok rá. Anyukámmal sokat jártunk színházba, Upor-bérletünk volt. A szünetekben megsimogattam a színpadot, és arról álmodoztam, hogy majd egyszer ott állhatok azokon a deszkákon. Nem kellett sokat várni, mert tizenegy évesen bekerültem a Legyetek jók, ha tudtok című előadásba, aztán játszhattam a Müller Péter Sziámi rendezte Hamletben, majd Sondheim Egy kis éji zene című darabja következett és eljátszhattam Csukás István Ágacskáját Seres Ildikó rendezésében. Mindegyik előadás erős tapasztalat és csodálatos élmény volt számomra – emlékezett vissza több évtized távlatából a színművész.
Elsőre sikerült a felvételi
Szabó Emília beszélt arról is, hogyan folytatódott a karrierje.
– A Zrínyi Ilona Gimnáziumba jártam drámatagozatra, Duvalovszky Éva és Varga Gábor voltak a dráma tanáraim. Érettségi után első próbálkozásra sikerült bekerülnöm a Színház- és Filmművészeti Egyetem színész szakára, Zsámbéki Gábor és Zsótér Sándor osztályába. Nagyon intenzív és meghatározó időszak volt ez a négy év. Nemcsak színésszé cseperedtem az egyetem falain belül, de felnőtté is. Egyébként az egyetemen ismertem meg későbbi férjemet, Reich Dánielt, aki már 20 éve a párom és 12 éve a férjem. Hatalmas váltás volt számomra elszakadni a szüleimtől, az otthonomtól, és belecsöppenni egy idegen városban a színházi élet sűrűjébe. Diploma után az egri Gárdonyi Géza Színházba szerződtem, ahol Csizmadia Tibor igazgatása alatt friss diplomásként csodás dolgom volt. Színészileg ott alapoztam meg azokat a képességeimet, amelyekre később bátran építhettem – idézte fel a kezdeteket.
Bátran vágott bele a bizonytalanságba
Mivel a Gárdonyi Géza Színházban 2011-ben igazgatóváltás történt, nagyon sokan felmondtak és eljöttek Egerből.
– Szomorú, mert szakmailag egy nagyon pezsgő és erős társulat hullott szét. Eger után Budapesten összeköltöztünk Danival. Munka nélkül, teljes bizonytalanságban vágtam neki ennek az időszaknak. Akkor még nem voltam annyira ismert a szakmában, ezért nagyon bátor döntésnek éreztem, hogy otthagyom a biztosat a bizonytalanért, de Dani nagyon bízott bennem, bennünk. Igaza lett, nem kellett sokáig várni. 2011 szeptemberétől beindult a szabadúszó évadom. Játszottam Székesfehérváron, Tatabányán, aztán Pesten a Tháliában és Bodó Viktor társulatában is. Nem ment rosszul a szabadúszás, volt munkám bőven, de az ezzel járó bizonytalanságot nem bírtam megszokni. Állandóan ébernek kellett lenni, és bátornak még akkor is, ha nincs a láthatáron semmi. Sajnos vagy nem sajnos az én érzékenységem nem bírta ezt a kiszolgáltatottságot, és megértettem magammal kapcsolatban azt, hogy nekem szükségem van a társulati lét kötelékeire ahhoz, hogy igazán szabad tudjak lenni. Ez a vágyam meghallgatásra talált, ugyanis volt kollégiumi szobatársam, Réti Adrienn elszerződött a Bárka Színházból, és az ő javaslatára hívtam fel Seres Zoltánt, a színház igazgatóját. Először szerepátvételekkel bízott meg, így találkozhattam és dolgozhattam Mucsi Zoltánnal, Kálid Artúrral, Szabó Mátéval, Anger Zsolttal, Göttinger Pállal, később pedig társulati tagként folytathattam a munkámat a Bárka csapatával. Merész, bátor és izgalmas előadásokban vettem részt. Hálás vagyok a sorsnak, hogy még belekóstolhattam ebbe az alternatív színházi légkörbe. De sajnos nem tartott sokáig, mert a Bárka Színház minden próbálkozás ellenére végleg elsüllyedt… 2014-ben bezárta kapuit – emlékezett vissza.
Ingázást is bevállalt egy időben
A Bárkából Kardos Róberttel és Dévai Balázzsal Tatabányára szerződött, Crespo Rodrigo frissen induló társulatába.
– 2014-ben alapító tagként kerültem a Jászai Mari Színházba, ami óriási lendületet adott. Eddig társulatok utolsó felvonásaiban vettem részt, most pedig valaminek a születésénél lehettem jelen. Vidéki színház lévén mindent játszottunk, széles volt a repertoárunk, nemcsak az igényes szórakoztatásra volt helyezve a hangsúly, hanem az is fontos szempont volt a vezetőség, Crespo Rodrigo és Guelmino Sándor részéről, hogy a közönséghez közelebb tudjuk hozni a mélyebb, nehezebb történeteket is. Ezért szebbnél szebb szerepek találtak meg – mondta, utalva ezzel Nyinára a Sirályban.
