A CineFest nem csak attól vált nemzetközileg ismertté, hogy a világ filmgyártásának legjavát hozza el évről évre, de számos filmet elkísérnek az alkotók is, hogy a helyszínen közönségtalálkozó keretében válaszoljanak a közönség kérdéseire - olvasható a fesztivál legújabb sajtóközleményében.
A CineFest Életműdíját a Kossuth-, Jászai Mari- és Páger Antal-díjas Gáspár Sándor színész kapja. Gáspár Sándor több mint hetven filmben játszott, jelenléte a vásznon nem teátrális gesztusokra, hanem szigorú belső intenzitásra épül. Karakterformáló ereje már korán megmutatkozott "Az erődben" (1979), majd Grunwalsky Ferenc "Egy teljes nap" (1988) és "Kicsi, de nagyon erős" (1989) című filmjeiben. A rendszerváltás és az azt követő káosz fekete komédiáinak kulcsfigurája tavalyi életműdíjasunk, Tímár Péter rendezésében, a "Csapd le csacsi!"-ban (1991). Szomjas György rendezése, a "Roncsfilm" (1992) miatta is hivatkozási alap. A széles közönségsikert "A miniszter félrelép" (1997) és persze Rudolf Péter "Üvegtigris"-trilógiája (2001, 2006, 2010) hozta el számára, ahol Róka, a pitiáner csencselő figuráját emelte zseniális típusfigurává. Színművészetének alapjait a kaposvári színház, majd a budapesti Katona József Színház aranykora adta, ahol a szakmai fegyelmet mesteri szintre fejlesztette – gondoljunk csak a legendás bravúrra, a több mint ötszázszor játszott Raymond Queneau-darabra, a "Stílusgyakorlatokra." Gáspár Sándor nem látványos gesztusokkal hódít, hanem azzal a képességével, hogy a kisember esendőségét vagy humorát pátosz nélkül, hitelesen tudja bemutatni. Arcán a „magyar valóság” tükröződik. Tisztán, élesen és megalkuvást nem tűrő szakmai pontossággal - sorolták.
Az egyik Európai Mozi Nagykövete díjat az Oscar- és Golden Globe-díjas Danis Tanović, a kortárs európai filmművészet egyik legmeghatározóbb rendezője kapja. Az 1969-ben, a bosznia-hercegovinai Zenicában született alkotó neve elválaszthatatlanul összefonódott a délszláv háború traumáinak, valamint a konfliktus utáni társadalmi valóságnak a feldolgozásával. Tanović művészete nem csupán regionális jelentőségű: univerzális humanizmusa, valamint az emberi lélek krízishelyzetekben való ábrázolása révén alkotásai a világ minden táján visszhangra találtak. Világát a mély realizmus, a felesleges sallangoktól mentes történetmesélés és a finom, gyakran fekete humor jellemzi. Korai tapasztalatai – a boszniai háború idején két évig rögzített dokumentumfilmes anyagokat a hadsereg archívuma számára a frontvonalon – alapjaiban határozták meg vizuális és narratív megközelítését. Stílusa mentes a melodramatikus túlzásoktól és a hollywoodi hatásvadászattól. Pályafutása során a legrangosabb nemzetközi filmes elismeréseket gyűjtötte be, hiszen a "Senkiföldje" című alkotásáért (2001) megkapta a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-, a Golden Globe- és a César-díjat, valamint a Cannes-i Filmfesztivál és az Európai Filmdíj legjobb forgatókönyvért járó elismeréseit is. Sikersorozatát a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon is folytatta, ahol kétszer is elnyerte a zsűri nagydíját, az Ezüst Medvét, először az "Epizód egy vasgyűjtő életéből" (2013), majd a "Halál Szarajevóban" (2016) című filmjeivel. A rendező abszolút mesterműve a Senkiföldje, amely az egyetemes filmtörténet egyik legfontosabb háborúellenes szatírája lett. Tanović zsenialitása abban rejlik, hogy ezt a végtelenül feszült kamaradrámát képes egyfajta abszurd komédiává formálni, amelyben katonák vitatkoznak a háború felelősségéről, miközben kénytelenek felismerni egymásban a közös múlttal rendelkező embert, akit a politikai téboly tett ellenséggé. A film, úgy tűnik, aktuálisabb, mint valaha - részletezték.
Mindkét díjat szeptember 4-én, a Művészetek Házában, a Pressburger teremben 17 órakor kezdődő nyitóünnepség keretében adják át - tették hozzá.
