minap.hu: Hogyan indult a pályája?
Vargha Tibor (V. T.): Az építésigazgatásban kezdtem dolgozni, ami kapcsolódott a városrendezéshez, városfejlesztéshez. Két főépítésznek – Kelemen Istvánnak, majd Újvári Andornak – voltam a közvetlen munkatársa. Mindkettőjüknek sokat köszönhettem. Aztán újra az építési hatóság következett, ahol megbíztak az Építési és Környezetvédelmi osztály létrehozásával. Majd egy ideig főosztályvezető voltam, ebben a pozícióban beruházási, városüzemeltetési, építéshatósági és területfejlesztési ügyek egyaránt hozzám tartoztak. Később aztán újra a hatósági főosztályra kerültem, ahol a műszaki jellegű hatósági feladatok vezetésével bíztak meg.
minap.hu: Mi vezette önt a közigazgatás, azon belül is a városfejlesztés és az építésügy területére? Volt olyan meghatározó fiatalkori élménye, ami ehhez a területhez kötötte?
V. T.: Alapvetően műszaki pályára készültem, de pontos képem nem volt arról, hogy mivel akarok foglalkozni. Utólag visszanézve azt tudom mondani, hogy minden benne volt a pályafutásomban, amire vágytam: a műszaki oldal mellett picit az emberi oldal is megjelent. Miután végeztem a műszaki főiskolán Debrecenben, az Állami Építőipari Vállalathoz kerültem. Lakótelepeket építettünk. A ’80-as évek közepe táján azonban jött egy gazdasági válság. Emlékszem, a tervekben az szerepelt, hogy öt év alatt építünk annyit, amennyi az egyéves kapacitásunk. Megkérdeztem a főnökömet erről, és megállapítottuk, hogy annyi. Vége. Szerencsére pont kerestek szakképzett fiatalokat az építésigazgatásba, mivel jelentősen megnőtt a magánlakás-építések száma. Az akkori miskolci tanács pedig elhatározta, hogy emelik a szolgáltatás színvonalát.
minap.hu: Milyen kihívásokkal kellett megküzdenie?
V. T.: Nekem először azt kellett megértenem, hogy mi egyáltalán a tanács szerepe, mi a feladatom a közigazgatásban. Egy átlagember nem tudja, kihez kell fordulni a kérdésével, botladozik a hivatalok között. Én segítek neki eligazodni, szem előtt tartva azt is, hogy míg a versenyszférában a vevő több lehetőség közül választhat, közigazgatás csak egy van. Itt a legjobbnak kell lenni. A szakmai hozzáértés mellett empátiára is szükség van.
minap.hu: Ha visszatekint a pályafutására, melyek azok a projektek, döntések vagy városfejlesztési mérföldkövek, amelyekre a legbüszkébb?
V. T.: Én voltam a Zöld Nyíl projekt önkormányzati biztosa, amivel Káli Sándor polgármester bízott meg. Ez volt a legnagyobb munka az életemben. Ez egy több milliárd forintos, uniós nagyprojekt volt, rengeteget jártam az illetékes minisztériumokba, külföldiekkel, fővárosi szakértőkkel tárgyaltam. Mondhatjuk, hogy egy komplex műszaki menedzseri munkát végeztem.
Minap.hu: Jelenleg milyen projektekben van benne? Mikor zárja le ezt a hosszú karriert?
V. T.: Az elmúlt években sok területet átvett a kormányhivatal, a korábbi feladatok kb. 20 százaléka maradt nálunk. Ha valaki közterületen rendezvényt szeretne tartani, amihez hatósági engedély kell, akkor hozzám kell fordulnia.
Novemberben fogom betölteni a 65. életévemet. Nyugodtan elvarrtam a szálakat. Sokat köszönhetek a helyettesemnek, Csizmadia Jánosnak, akivel majdnem három évtizedig együtt dolgoztunk.
Az egészség megőrzése érdekében mindenkinek azt mondanám, hogy nem kell ragaszkodni ahhoz, hogy mindig a zeniten legyünk. Visszább is lehet venni. Nekem ez megadatott. Jártam nagyon problémás területeken is, aztán visszafelé mentem. És ez így volt jó.
minap.hu: Egy ilyen gazdag és elkötelezett életúttal a háta mögött mit tanácsol azoknak a fiatal szakembereknek, akik ma kezdenek el dolgozni a közigazgatásban?
V. T.: Az én példám azt mutatja, hogy akár negyven évet is le lehet húzni egy helyen úgy, hogy változatos munkát végzel, számtalan területen szerzel tapasztalatot. Nagyon érdekes egy ekkora nagyvárost látni innen, bentről. Kihívás menedzselni, eredményre juttatni valamit, de ez csak úgy megy, ha megtalálod a hangot az állampolgárokkal és a kollégákkal. Szerencsére sokszor mondhattam, hogy „ezt klasszul megoldottuk”. Ez örömmel tölt el ma is.
