Halála tragikus körülmények között következett be. Húsvét vasárnapján este a nászánál vacsorázott. Vacsora után villamoson akart hazamenni. A Déryné utca 2. számú ház előtti villamos megállónál várakozott a kocsira. Itt történt eddig még meg nem állapított módon a tragédia. A villamos elütötte dr. Pfiegler Imrét, akit súlyos állapotban beszállítottak a mentők az Erzsébet kórházba. Ide bekísérte fia, dr. Pfliegler Kálmán törvényszéki orvos is, aki mellette volt egész éjszaka - olvasható Reiman Zoltán amatőr helytörténész, a Szemelvények Miskolc város történetéből című blog szerzője beszámolójában.
A kórházban Imre bácsi magához tért, elbeszélgetett fiával. Több ízben mondotta, hogy meghal és sírhelyét is megbeszélték. Jellemző jóságára és nemes szívére, hogy a régebben kijelölt sírhelyre nem engedte magát temettetni, mert akkor egy élő fát kellett volna kivágatni. A balesetnél három bordája tört el és ezenkívül súlyos belső sérüléseket is szenvedett. A reggeli órákban megállapította, hogy közeledik a vég és hazavitette magát Urak utcai lakására, ahol reggel fia karjai között meghalt - idézte fel.
Unokájával, Pfliegler Péterrel készített interjúm során természetesen a híres doktor is szóba került:
- Nagyapám, Imre, Budapesten végzett, orvos lett, és valóban városi főorvos volt, amellett most már elég sokan tudják róla, hogy az első világháború vége felé a kolerakórháznak a főorvosa is volt. Ami egyrészről azért volt nagy és tiszteletreméltó dolog, mert nem nagyon vállalta más, másrészről azért, mert már felesége, gyermekei voltak, és így is kockáztatta az életét. Az ottani néhány fős személyzettel, segítőkkel, ápolókkal együtt, határtalan szeretettel, türelemmel, számtalan beteget tudott meggyógyítani. Végtelen öröm számomra az, hogy a tavalyi évben és az idén, a magyar kormány segítségével – többek között – a koleratemetőt is fel tudtuk újítani. Majd, az apróbb munkálatok végeztével szeretnénk, ha az egyházak által megáldásra és újra felszentelésre kerülne - emlékezett vissza Pfliegler Péter.
És ha már sztori, a családban az idősebb testvérem még ma is őrzi azt a levelet, amelyet egy osztrák katona írt nagyapámnak a gyógyulása után, hazatérvén Ausztriába. Valószínűleg egy kukkot sem beszélt magyarul, de nem is volt rá szüksége, hiszen a monarchiában majdnem mindenki beszélt németül. Egy receptet vitt magával, és úgy írta meg a hálás köszönetét kifejező lapot Miskolcra, hogy »dr. Pfliegler Imre úrnak, rendelés hétfőn reggel 7-8-ig, Miskolc«. Ugye fogalma sem volt arról, hogy mi a cím, vagy melyik a címe, pontos neve. De nagyapám így is megkapta a levelet.
- mesélte el az unoka.
- Annyira tisztelték Miskolcon őt, hogy bárhol megállt neki a villamos. Sajnos villamosbalesetben hunyt el. Az történt, hogy egyszer egy ködös időben nem vette észre a vezető és elütötte. Apánk kezei között halt meg a kórházban - fűzte hozzá.
Reiman Zoltán helytörténész
