A „Hassler Énekegyüttes és barátai” sorozat vasárnapi eseményén szó esett a Miskolci Ars Sacra Fesztiválról, a vendég, dr. Várhelyi Krisztina civil munkájáról, egészségügyi pályájáról és családjáról. – Megismerkedtem Dragonits Mártával, aki a budapesti Ars Sacra Fesztivált szervezi – kezdte a beszélgetést a Miskolci Ars Sacra Fesztivál főszervezője. – Úgy gondoltam, Miskolcon is rengeteg tehetséges művész él, ezért itt is létrehozunk egy önálló, komolyan megszervezett programsorozatot a fesztivál idejére. Ez nálunk tíznapos rendezvényt jelent, sőt még egy nulladik napot is beiktattunk, mert olyan sok jelentkező volt a műsorszámokra, hogy muszáj volt bővítenünk a kereteket. Óriási érdeklődés mutatkozott az események iránt. Ez gyakorlatilag már az ötödik programsorozatunk volt: legelőször csak egy kisebb kísérletet tettünk kevesebb programmal. Az is sikeresnek bizonyult, de még nem ütött át annyira, mint a későbbi években, amikor már nagyon sok miskolci művész csatlakozott a kezdeményezéshez. Így hivatalosan az idei volt a negyedik Miskolci Ars Sacra Fesztivál. Úgy érzem, ez az év minden korábbit felülmúlt. A zenei programok kiemelkedőek voltak, de különösen nagy jelentőséggel bírt, hogy az Éltető Lélek Alapítvány zeneszerzői és képzőművészeti pályázatot hirdetett, amelyre nagyon szép számmal érkeztek pályamunkák – mondta.
A legfontosabb eredmény
Mint azt dr. Várhelyi Krisztina elmondta, zenei alkotásból tizenhárom született tíz szerzőtől. – A képzőművészeti kiírásra pedig mintegy huszonnyolc alkotó küldte be a művét. Utóbbiakból egy nagy sikerű kiállítást rendeztünk. A beérkezett zeneművek mindegyike olyan magas színvonalat képviselt, hogy méltónak bizonyult a nagyközönség előtti bemutatásra. Ezek azonban nem könnyű darabok voltak: a zenészeknek egy jó fél éven át kellett készülniük, mire elsajátították őket. A folyamat úgy zajlott, hogy a zeneszerzők által beadott műveket egy szakértő zsűri bírálta el, a kiválasztott kompozíciókat pedig azok a zenei csoportok adták elő, amelyikek vállalták a betanulásukat. Ez a hangverseny gyakorlatilag már a fesztivál zárása után volt. A pályázat apropóját az adta, hogy idén ünnepeltük Assisi Szent Ferenc halálának nyolcszázadik évfordulóját. Az ő tiszteletére hirdettük meg a felhívást. Ennek sikere is bizonyítja, hogy Assisi Szent Ferenc nyolcszáz év távlatából is képes megszólítani mind az alkotóművészeket, mind a miskolci közönséget. A fesztivál kapcsán számomra talán ez a zeneszerzői pályázat volt a legkedvesebb és legfontosabb eredmény – nyilatkozta a főszervező.
Az Éltető Lélek Alapítvány három évtizede
Harmincegy évvel ezelőtt dr. Kartal Ernő minorita szerzetes hívta életre. – A családom és én nagyon jó viszonyt ápoltunk Ernő atyával, így én mindig segítettem a munkáját, ha pályázati feladatokról vagy egyéb szervezésről volt szó. Jelenleg inkább támogatóként veszek részt a munkában, korábban kuratóriumi elnöke is voltam. Sokféle témakört öleltünk fel, az én szívügyem az volt, hogy Kelemen Didák boldoggá avatása érdekében minél szélesebb körben megismertessük az ő személyét és életművét, nemcsak Miskolcon, hanem országosan és a határokon túl is. Ennek érdekében születtek képzőművészeti alkotások, utcát neveztünk el róla, és szoros kapcsolatokat építettünk ki a határon túli területekkel, köztük a szülőhelyén élőkkel is. Kiemelkedő eredménynek tartom, hogy Kelemen Didák életútját egy dokumentumfilmben is megörökítettük. A filmet Czikora Ágnes, a BluePixel Kommunikációs és Produkciós Iroda vezetője rendezte. Emellett nagyszabású tudományos konferenciákat is szerveztünk – mondta dr. Várhelyi Krisztina, majd hozzátette, az alapítvány irodalmi-zenés estjeiből nőtt ki és önállósodott később az Éltető Lélek Irodalmi Kör Egyesület és a Versbarátok Köre is.