Robotok, drónok, versenyautó, látványos kísérletek. A X. Tudományfesztivál szervezői megvillantották a tudomány foga fehérjét, amivel nem titkolt céljuk volt megragadni –elsősorban – az általános- és középiskolás korosztályt. Előzetesen bizonyára sikerült felkelteni az érdeklődést, mert mintegy 1500 diák regisztrációjára számítottak – ebből lett 1747, tudtuk meg Zárug Péter Farkas fesztiváligazgatótól.
De mi is az a „Tudományfesztivál”? A rendezvény abban akar más lenni a többi pályaválasztási bemutatótól, hogy Az Innovációt helyezi fókuszába. Öndefinícója szerint „street science”, ami igaz is volt annyiban, hogy a Tudomány és Technika Háza előtti téren – meg egyébként az épületben is – mutatták be a különböző kiállítók a tudománynak azokat a gyakorlati példáit, amelyek reményeik szerint felkeltik a fiatalokban szunnyadó szakembereket.
Kiss Gábor, a Miskolci Szakképzési Centrum kancellárja a megnyitó során azt emelte ki, hogy irigyeli a mai fiatalokat, amiért ennyi lehetőség van előttük. És való igaz! Azért ma már tényleg nem úgy mutogatják a kiállítók a beszélő robotokat, hogy ránéz a fiatal és elkönyveli magában, hogy ennél közelebb sosem kerülhet hozzá.
Az út a legtöbbjük előtt nyitott – akár a robotika felé is –, és annyi tudományos opció közül választhatnak, hogy a Tudományfesztiválhoz hasonló pályaválasztási rendezvények nem csak arról szólnak: legálisan nem kell iskolába menni.
Jómagam még egyetemistaként sem voltam biztos benne, hogyan válaszoljak a „mi leszel, ha nagy leszel”-kérdésre. A végeredményt tekintve valószínűleg így sem a robotikánál kötöttem volna ki, de bizonyára nem húzódott volna olyan sokáig a pályaképem kialakulása, ha szélesebb horizontra látok rá. A Miskolci SZC Mezőcsáti Gimnáziuma és Szakképző Iskolájának tizedikes tanulója, Csapó Tamás hívta fel rá a figyelmet, hogy ő sem tudja, milyen irányba tanul tovább, „de majd kitölti a kérdőívet, és az remélhetőleg segít”.
Az is egy fontos tényező, hogy a sok választási lehetőség között könnyű megtalálni azt a szakmát, ami boldoggá teszi a jövő generációkat. Arra hívta fel a figyelmet Varga Zoltán Balázs, az Innovációs és Technológiai Minisztérium főosztályvezetője, hogy ez ma már nem zárja ki a biztos megélhetést sem. Ő személy szerint a szakképzésben látja boldogság és az anyagi biztonság fúziós kiteljesedését.
Mások mellett erre kínált tudományos lehetőségeket a Miskolci Egyetem, a Miskolci Szakképzési Centrum és a Mathias Corvinus Collegium is. Konyári György, utóbbi regionális képviselet-vezetője elmondta, hogy a tehetséggondozás mellett felnőttképzési téren is várják a fiatalokat. Ő úgy fogalmazza meg az intézmény melletti kortes beszédét, hogy azok jelentkezzenek hozzájuk, akik fejlődni szeretnének: az MCC gyorsítópályára állítja az iskolai és a karrierelőmenetelüket.
Ezen a ponton már azért aggódom, hogy a mai fiatalok a túl sok lehetőség között esnek át a ló túloldalára.
