Hazánkban is elterjedt módja lett az utóbbi években az állatkert lakóinak támogatására az örökbefogadás, amely a Miskolci Állatkertben is népszerű támogatási mód, évente csaknem százan választják ezt a lehetőséget. Állatbarátok, óvodai csoportok, iskolai osztályok, gyerekek, felnőttek és cégek is támogatják ezen a módon az állatokat. A motivációk sokfélék, az egyszerű segítőszándéktól kezdve egészen addig, hogy ezt kapja ajándékként szülinapra az állatbarát gyermek.
Két örökbefogadót kérdeztünk arról, ők miért választották éppen ezt a lehetőséget?
„Mi törzslátogatói vagyunk az állatkertnek, a gyerekek nagyon szeretik az állatokat, az unokám és a fiam is. Ezért sokszor elmegyünk megnézni őket. Feltűntek a kifutóknál kitett támogatói táblák, hogy melyik állatot ki fogadta örökbe. Ennek utánanéztem és úgy jött az ötlet, hogy születésnapra ezzel lepjük meg az unokámat” – árulta el az egyik örökbefogadó Hudák Marianna. Az okát is megtudtuk, nem akartak újabb csecsebecséket, sokadik plüss figurát venni, hanem valami hasznosabbat és különlegesebbet. A megajándékozott annyira örült ennek az egyedi meglepetésnek, hogy a következő évben is ezt kérte, immár a kilencedik szülinapjára. Az ötlet tehát bevált.
„Beszéltünk a gyermekkel erről, aki azt mondta, neki ez nagyon jó ajándék, úgy hogy hagyomány lesz belőle. Tavaly a kecskéket, idén a pónilovat fogadtuk örökbe. Utóbbi különösen közel áll hozzá, mert versenyszerűen lovagol. A kecskéken és a lovakon túl még a nyulakat szereti nagyon. Most már pazarlásnak tartjuk, hogy megvegyük a nem tudom hányadik plüsst, így meg jótékonykodik is az ember, oda kerül a pénz, ahol hasznos, ráfordítják az állatokra” – avatott be Hudák Marianna, aki azt is megosztotta, hogy magasabb összeggel, harmincötezerrel támogatták a pónit, avagy a Miskolci Állatkertet, amelyért már nekik is járt egy örökbefogadói tábla a lovacska karámjánál. Persze hozzátette, nem ezért adományoztak, hanem mert szeretik az állatokat és mivel gyakori látogatók az állatkertben, látják azt a fejlődést is, amely folyamatosan zajlik. „Mi tényleg látjuk, hogy jó helyre megy a pénz” – mondta.
Egy másik megkérdezett örökbefogadóval is sikerült beszélnünk, akiről meglepetésünkre kiderült, hogy nem helybeli, sőt, még csak nem is ezen a környéken él, hanem a Pest vármegyei Sóskúton, mégis itt fogadtak örökbe egy állatot a Miskolci Állatkertben, ahol turistaként jártak. Diószegi Attilánétól megtudtuk, hogy maga is állatokkal foglalkozik, van egy kutyapanzió és napközi vállalkozásuk.
„Az állatkertben láttuk kiírva mindenféle állatnál, hogy kik fogadták őket örökbe. Én már halottam arról korábban, hogy van ilyen lehetőség a budapesti állatkertben is, meg különböző menhelyeken, ahol kutyákat lehet virtuálisan örökbe fogadni. Így jött aztán az ötlet, hogy a Miskolci Állatkertben mi is fogadjunk örökbe egy állatot” – világított rá az indítékra Diószegi Attiláné. Ők ötvenezer forinttal járultak hozzá az állattartás és gondozás költségeihez.
Amikor kiderült, hogy a férjével éppen a házi szamarat fogadták örökbe, rögtön meg is indokolta miért: „Szinte mindenki az oroszlánt, a nyuszit vagy a majmot akarja örökbe fogadni, a csacsira nem is gondolnak. Megnéztük a többi lehetőséget is, végül az döntött, hogy ő volt mind közül a leghangosabb. Az iázástól zengett az egész állatkert. Azt kiáltozta, hogy iáááá, ’engem, engem, engem’, hát így történt.”
