Ha azt gondolnánk, hogy a világ lángelméinek nem volt más dolguk az utóbbi évtizedben, mint az Agymenők című sorozat tudományos bakijait elemezni netes fórumokon, tévednénk. Az űrkutatás például olyan terület, ami minden nehezítő körülmény ellenére is zavartalanul folyik. Azok a missziók, amik jelenleg a szférákon túli világot célozzák, két csoportra oszthatóak: vannak, amelyek bolygónk megmentésének lehetőségeit vizsgálják, és vannak, amelyek a „B” terven dolgoznak, vagyis új otthont keresnek az emberiségnek, ahová átköltözhetünk egy esetleges világégést követően.
A lakhatóvá tehető, úgynevezett exobolygókkal kapcsolatos legújabb kutatásokban a miskolci Admatis Kft. is fontos szerepet vállal: például ők fejlesztették annak az űrtávcsőnek az egyik hardverét, amit magyar idő szerint tavaly december 18-án indítottak útnak egy Szojuz-Fregat hordozórakétán. A Föld körül keringő eszköz – sikeres fedélnyitást követően – januárban elkészítette első felvételeit. A CHEOPS névre keresztelt távcső jelenleg is dolgozik. Megtörténtek az első kalibrációk: már biztos, hogy pontos a műszer.
– Tulajdonképpen a CHEOPS most esett túl a teljes ellenőrzésen – ismertette az elmúlt fél évben történt munkát Szőke János, az Admatis Kft. műszaki vezetője, aki elmondta azt is, hogy a műholdat először három hónappal a fellövés után kapcsolták be egyáltalán, mikor a hőegyensúly beállt. – Egy projekt részeként majd bármilyen kutatócsoport jelölhet ki vizsgálati célpontokat a távcső számára.
Lakható bolygók nyomában
A CHEOPS egy-egy adott csillagról készít folyamatos felvételeket. Olyanokról, amiknek nincsen saját bolygója, és olyanokról, amik rendelkeznek körülöttük keringő planétákkal. Az így kinyert adatokból a tudóstársadalom képes megállapítani, hogy a csillaghoz tartozó bolygónak milyen a halmazállapota: szilárd, avagy gáznemű. Az űrtávcső egyébként az úgynevezett terminátoron halad, ami egy megvilágított égitest nappali és éjszakai részét elválasztó vonal neve. Ez biztosítja az optimális fényviszonyokat a megfigyeléshez.
Mindehhez azonban rettentő precizitás szükséges, amit – többek közt – az Admatis Kft. által fejlesztett műholdradiátor garantál. Ez az eszköz biztosítja a folyamatos, egyenletes hőmérsékletet, ami elengedhetetlen a CHEOPS pontos működtetéséhez.
– Egy műhold esetében nincs szervizlehetőség, ha meghibásodik egy hardver, vége a missziónak: csak a szoftvert lehet a Földről újrakalibrálni – részletezi a küldetés nehézségeit Szőke János, aki szerint a hiba is adatként szolgál. – Rengeteg lehetséges körülményt szimuláltunk a tesztek során, így, ha valami elromlik, az arra utal, hogy a műholdat olyan hatások érték, amire nem lehetett számítani.
Hideg, mint az űr
A miskolci űrkutatással foglalkozó cég műszaki vezetője azt is elárulta, hogy már két éve dolgoznak a CHEOPS nagytestvérén, az ARIEL űrszondán: ebben a 2028-ra kitűzött projektben is a radiátort fejlesztik, valamint a szállítókonténer tervezéséért felelős az Admatis Kft. Szőke János szerint ez még nagyobb kihívást jelent, mint a CHEOPS műszerének fejlesztése.
– Amikor tesztelünk, általában a folyékony nitrogén hőmérséklete az az alsó érték, amit használunk. Ez nagyjából -180 Celsius. Az ARIEL radiátorának esetében azonban -50 Kelvinre kell lemenni, ami -323,15 C°. Ez a körülmény a jelenlegi ismeretek szerint csak héliummal valósítható meg. Az ilyen tesztberendezés viszont ritka, még nem sikerült találnunk. A hélium ugyanis olyan kis atomokból áll, ami átmegy a fémen is, így például nagyon kevés tartályban lehet tartani.
Fekete, mint az űr
Emellett egyéb más nehézségekkel is szembe kell nézni a fejlesztőknek.
– Életünkben nem csináltunk még fekete radiátort. A Föld körüli pályán keringő műholdaknál általában vagy tükrös, vagy fehér színű a radiátor. Ennek egyszerű az oka: ha hőt akarunk leadni – például kánikula idején –, mi sem feketébe öltözünk. Másfél millió kilométerre azonban, ahová az ARIEL kerül majd, nincsen fény: olyan körülmények uralkodnak, ahol még jobb hő leadást biztosít a fekete szín. Ráadásul nem sima, hanem rücskös felületű radiátort kell tervezni.
Természetesen nem úgy kell elképzelni a dolgot, mintha egy lemezfelnit festene le a garázsban az ember. Az egyik gondot az jelenti, hogy a műanyagok hőtágulása nagyjából háromszorosa az alumíniuménak, így módot kell találni arra, hogy a szélsőséges, -323,15 C°-os hidegben se váljon el egymástól a két anyag. Szőke János azonban optimista a feladatot illetően.
– Csak egyetlen hasonló szerkezetről tudunk világszerte, így kijelenthető, nem egy szokványos munkáról beszélünk, azonban ez a munkánk: azért vagyunk, hogy megoldjuk az ilyen kihívásokat is.
