A liberalizmus modellje erejét vesztette, a hajónk léket kapott, közel a süllyedés. A jelenség nálunk még nem borított fel mindent, de körülöttünk mindenütt egyre terjed. Több neve is van, mert nehéz azonosítani: populizmus, a középosztály pokolra jutása, a periféria lecsúszása, a kommunotarizmus elutasítása.
Christophe Guilluy, szigorú és messze ellátó gondolkodó, könyveiben alaposan tanulmányozza a francia társadalomban egyre mélyülő szakadást. Öt évvel ez előtt, amikor a média áradozott a külvárosokról, megjósolta egy forradalom kirobbanását a francia periférián, amely kifejezés természetesen a valóság különböző szeleteit foglalja egybe.
Utolsó könyve a „No society”, amelynek címe Margaret Thatcher híressé vált kifejezését ismétli meg, Macron elnökhöz intézett felszólításként is érthető:
„Kulturális, vagy politikai háttér nélkül, területi kötődés nélkül, a világ vezetői zsákutcába futnak, eltévednek. A 21. században a nyugati társadalmak domináns, vezető osztályainak meg kell végre tanulniuk együtt élni a saját népükkel. Az egész Nyugat jövője ezen múlik, a létezésük maga múlik ezen.”
