Poldi bácsinak, a filmbéli nyugalmazott parkőrnek nem kellett messzire mennie, hogy égig érő fűvel találkozzon. A májusi eső aranyat ért, így aztán a zöld növényzet országszerte eszeveszetten burjánzott.
Magam sem lelkesedtem azért, hogy háromnaponként kaszálhattunk. Közben, pihenésként, valamennyi közösségi portálon olvasgattam a magasló fű problémáját feszegető tematikájú, erőteljesen korholó bejegyzéseket. Két szólamban háborogtak: ki a felelős, miért nem kaszálják a parkokat. Egy napig hátrakulcsolt kézzel próbáltam magamat visszatartani a beszólástól. Majd csak megírtam, igazából nem ördögtől való, ha a panelházak előtti zöldterületet maguk az ott élők kedvükre rendben tartják. Tartottam a lehurrogástól, nem is kicsit. Kellemes csalódás volt, hogy mások is kivitelezhetőnek tartják ezt a csináld magad mozgalmat. Felbátorodtam, amikor kiderült, hogy ötletem egyre szélesebb körben visszhangra talál.
A véget érni nem akaró adok-kapok, ki-be szólások eredményeként kiderült, hogy a panelházban élők közül sokan beszállnának környezetük parkosításába. Azok, akik a reggeli kávéjukat az erkélyükön kortyolják el cserepes virágaik társaságában, késztetést éreznek, hogy a ház körül is kaszáljanak, virágosítsanak. Sokan írták, ha a gondnokuk, a házuk közös- vagy önkormányzati képviselője megszervezné, önként és dalolva, idejében lenyírnák a füvet. S ha engednék, akár a virágosítási projektből is kivennék a részüket.
Hogy ez mennyire így van, példa erre a belvárosban a Bató-ház mögötti 10 emeletes bérház előtti parkocska. Ott egy nyugdíjas férfi néhány négyzetméteren tündérkertet varázsolt az ottlakók örömére. S hogy a művét tönkre ne tegyék, még kövekkel is körülbástyázta.
Világos és egyértelmű, hogy az önkormányzat nem mondhat le a közösségi parkok gondozásáról. Nem szervezheti ki maga alól a ráháruló kötelezettségeket és az ezzel együtt járó felelősséget. Ám lehetőség van arra, hogy a betonrengetegben élők tehessenek valamit a környezetük szépítésére. Ráadásul a törvény is előírja, hogy az ingatlanhoz tartozik még bizonyos terület, amelyet az ingatlan tulajdonosának kell – kellene – gondoznia.
Jómagam, ha erőm engedi, még a szomszédunk előtt is végigtekerek az elektromos masinával. Mostanában hamar megtelik a gép kaptára, s nem könnyű a zöld bezsákolása. Ám imádom a friss fű semmihez nem hasonlítható illatát.
Prüszkölök és könnyezek tőle, de nincs megnyugtatóbb látvány, mint az igazi, zöldben pompázó, harmatos gyep.
Néhány elszórt négylevelű lóherével.
Legyen ez az élmény mindannyiunké.
