Az intézmény nem csupán régi, nagy múltú gyökerekre tekint vissza, hanem hatalmas szervezeti egység is, amelyben több mint háromezer diák tanul. Külön részlege az Orgona Oktatási, Kutatási és Egyházzenei Intézet. Ezen a tanszéken valósul meg minden olyan képzés, amely az orgonával kapcsolatos: a művészi, a pedagógiai, az egyházzeneképzés és a melléktárgyak oktatása is négy professzor, amelyek közül március elsejétől Szabó Balázs lesz az egyik, illetve további húsz oktató közreműködésével.
– A magyar egyetemi tanári címnek megfelelő kinevezés komoly nemzetközi pályáztatás és verseny útján szerezhető meg. Az ilyen felhívásra megmozdul a világ szakmai elitje. A kiválasztásnál pusztán a szakmai teljesítményt és a versenyben elért eredményt veszik figyelembe függetlenül az életkortól és az egyetemi oktatásban eltöltött évek számától – nyilatkozta lapunknak Szabó Balázs, akit több tucat jelentkező közül választottak ki a neves orgonista-karmester, Martin Haselböck utódjának erre a rangos posztra. Ennélfogva Szabó Balázs veszi át az osztrák muzsikus tanítványait a művészképzésben mind alap- mind mesterszinten, az egyházzene mesterképzésben, az orgonatanári szak képzésében, továbbá az orgonás kamarazene-órát is. Ennek megfelelően feladatköre is rendkívül szerteágazó és változatos lesz.
– Ez az, amire mindig vágytam. Arra, hogy nagyon magas szinten, de sokrétűen tudjam végezni az orgonával kapcsolatos munkáimat – emelte ki. Haselböckről szólva elmondta, hogy régóta ismeri a professzort, akit rendkívül karizmatikus művészegyéniségnek tart, és akire nagy tisztelettel néz fel. – Külön ajándék, hogy az ő utódja lehetek ebben az intézményben – fogalmazott Szabó Balázs, aki jelenleg is tanít a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen (korábbi, ismertebb nevén Zeneakadémia), koncertezik, és szakértőként orgonarestaurálásokban és –építésekben is részt vesz.
– Ez a kinevezés azt is jelenti számomra, hogy sokkal erőteljesebben kell majd priorizálnom a tevékenységeimet, mint eddig. Az olyan időtöltésektől, amelyeket eddig úgymond luxusmódon időnként megengedtem magamnak, el kell búcsúznom, és csak a valóban fontos dolgokra kell majd koncentrálnom. Nyilván itt elsősorban a család az, amelyik elsőbbséget élvez – mondta.
Véleménye szerint azonban a bécsi egyetemi professzori állásban a sokrétűsége mellett az a nagyszerű, hogy körülhatárolt és mennyiségében is teljesíthető.
– Azt érzem, hogy a munka mellett kapok majd levegőt is, megőrizhetem frissességemet, és olyan inspiráló tartalommal tölthetem meg a munkámat, ami örömet szerez a növendékeimnek és nekem is. Mindez nagy előrelépés lesz számomra – vélekedett. A professzor szerint nyilvánvaló, hogy a restaurálás, az orgonaprojektek, az azokban való aktív kézműves részvétel szorul majd erősen háttérbe. Ez lesz az a terület, ahol leginkább meg kell húznia a határokat, de átszervezést igényel a zeneakadémiai elfoglaltsága is.
– A koncertező művészi tevékenységemet az MDW kikötötte a szerződésemben, de el is várja, hogy folytassam, és aktívan részt vegyek a nemzetközi koncertéletben – hangsúlyozta. Úgy látja azonban, hatalmas előnyt jelent, hogy ez a munkaköre része lesz annak ellenére, hogy a hangversenyek között is szelektálnia kell majd, ami nagy változást hoz az életébe. – Eddig hajlamos voltam mindenre azt mondani, hogy majd megoldjuk valahogy, miközben az énidőm teljesen szétforgácsolódott. Muszáj lesz megtanulnom nemet mondani, és tényleg csak azzal foglalkoznom, ami igazán fontos, és előre viszi a művészet, az orgona vagy a növendékek ügyét – szögezte le.
Mint megtudtuk, az állás megpályázásánál Szabó Balázst legfőképpen mégis az a hiátus motiválta, hogy bármennyire is úgy tekintünk Budapestre, mint a kultúra fővárosára, az orgona területén mégsem képes bekapcsolódni a nemzetközi vérkeringésbe, melynek oka a nyelvi akadályokon kívül egyrészt a képzés különbözőségében, másrészt a csekélyebb infrastrukturális lehetőségekben rejlik.
– Bár sok külföldi diák szeretne nálam tanulni, csak kevesen merik ezt meglépni. Hiába jönnének szívesen, ha nem tudnak hol gyakorolni és megfelelően készülni az órákra, vagy ha az itt eltöltött idejüket nem fogadják el, akkor éveket veszíthetnek. Sajnos azt kell hogy mondjam, ezek a paraméterek nagyon fontosak, és úgy éreztem, hogy nemzetközileg nem tudnék megfelelő szinten kibontakozni. És mellette a gyermekkori álmomat, a nagy szerelmet, a zeneakadémiai létemet sem kell feladnom, hiszen mindkét munkaadóm elfogadta azt az érvelésemet, hogy a két intézmény az én személyemmel ezentúl összekapcsolódik, ami az érintett szakterületen eddiginél sokkal szorosabb szakmai együttműködés kiépítésének lehetőségét teremti meg hosszú távon, ami mindkét fél számára gyümölcsöző lehet.
Névjegy:
1985-ben Miskolcon született. Zenélni 15 éves korában kezdett. A Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziummal párhuzamosan a Bartók Béla Zene- és Táncművészeti Szakgimnáziumban tanult. Felsőfokú tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen folytatta, ahol 2008-ban végzett orgonaművész-tanárként.
Később Würzburgban, Trossingenben és Rómában tanult, 2010-ben szerezte meg a Meister der Orgel címet. A nemzetközi orgonaszakértői, az Organ Expert címet Magyarországon elsőként kapta meg. 2015-ben szerezte meg doktori fokozatát az Utrechti Egyetemen. 2011 óta a budapesti Zeneakadémián, 2013 óta pedig a szintén fővárosi Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában is tanít. 2022-ben habilitált.
Segítségével épülnek új hangszerek, és több orgonarestaurációban is részt vett. Az ő nevéhez fűződik a többi közt a miskolci Kossuth utcai templom Angster-orgonájának helyreállítása, valamint a Zeneakadémia különleges Voit-orgonájának felújítása.
