Az olvasás fontosságáról nem lehet eleget írni, nem is lehet elégszer megemlíteni sem. Számos országban működnek könyvklubok, amelyek arra hivatottak, hogy az olvasottakat közösen átbeszéljék. Mire jó ez? Megosztani egymással azt, hogyan hatott ránk a történet, mit idézett föl bennünk. Hogyan látjuk a karakterek fejlődését, van-e bármi bennük, amiben magunkra ismerünk. Vajon mi mit tennénk másként a szereplők helyében? Érdekes élmény ez, hiszen ahány olvasó, annyi megélés. Mennyi – mennyi régi esemény, amelyek velünk történtek, most pedig felidéződnek az olvasottak hatására.
Az elmúlt héten a magunk kis könyvklubjában éppen egy olyan történetet dolgoztunk fel, ahol egy kamaszlány sodródik és keres kapcsolódásokat a nagyvilágban. Másra sem vágyik, csak szeretve lenni, miközben bizonytalanul lépked előre, hiszen a szülei élik a saját életüket, őt pedig a nagymama neveli. Szeretne szenvedélyesen élni, ami számára azt jelenti, hogy van lehetősége énekelni, táncolni, igazi tűzzel végezni a munkáját. Ez a belső vágy azonban folyamatosan háttérbe kerül, mert szinte gyerekfejjel kell igazán nagy döntéseket hoznia, hiszen forr a világ körülötte. Miközben beszélgettünk arról, hogy is éltük meg az olvasmányt, két nagyon fontos dolog került említésre. Az egyik a döntés, amint már említettem. Azért, mert bárhogyan is teszünk, mindig vagy valami ellen vagy mellett tesszük le a voksunkat. Sokszor ez azt is jelenti, hogy menekülni kényszerülünk, távol akarjuk magunktól tartani azt, ami ellen döntünk. Vajon jól tesszük-e, ha nyúlcipőt veszünk? Menekülés-e igazából az, ha pontosan tudjuk, mi az, amit nem akarunk? Azt vallom, még mindig jobb hátat fordítani, mint elveszni, elsülylyedni vagy beleragadni egy számukra kellemetlen helyzetbe. Azt mondanom sem kell, hogy a menekülést sokan teljesen másként értelmezik.
A másik a nagyravágyás. Hogyan kapcsolódik a két dolog egymáshoz? A könyvben a gazdagság csábításaként jelenik meg. Talán napjainkban is ez az egyik legnagyobb kísértés. Minél több dolgot megvásárolni, felhalmozni, aztán amikor ez sikerült, akkor megmutatni a nagyvilágnak. A sokból a sok soha nem elég – mondhatnánk ezt is. Történetünkben egy mellékszereplő minden ingóságát, sőt ingatlanját is pénzzé téve arról álmodik, valahol máshol ebből a vagyonból pazar életet kezd majd. A vágy, mint egy színes – édes mézesmadzag lebeg a szeme előtt, és sajnos el is hiszi, hogy ez valósággá válhat. Hamar jön a felismerés – rideg valóság, hogy milyen egyszerű is mindent egy lapra feltenni, majd elveszíteni. Nem azt mondom, hogy ez senkinek nem sikerülhet, de nagyon keveseknek adatik meg. Ráadásul nagyon kemény munka árán csak. A könnyen jött pénz mindig könnyen is megy el, tartja a mondás. A megvásárolt termékek elavulnak, elkopnak, egy idő után szinte jelentéktelen kacattá zsugorodnak.
Valóban gazdaggá válni tudás, megfelelő ismeret és tapasztalat által lehet. Kapcsolatokat kialakítani, melyeket ápolunk, energia befektetésével életben tartunk, és őszinteséggel megtartunk. Hiszen a végén nem az számít, hogy mennyi tárgyat halmoztunk fel sikerrel, hanem az, hogyan váltunk érző, törődő, nagybetűs emberré.