Flórusz János neve már fogalom a vármegye székhelyének világában. Amennyiben a labdarúgással foglalkozna, ikonnak neveznénk, mivel cselgáncsos, így csak unikumnak hívjuk.
Népes csapatuk van
– Hatvanhat esztendős vagyok, ötvenöt éve köteleztem el magam a dzsúdóval – kezdte sommásan a piros-fehérek szakosztályvezető-vezetőedzője, majd így folytatta: – Amíg bírom, addig csinálom, most úgy gondolom, hogy öt idény még bennem van. Először 1971-ben léptem tatamira, az országos bajnokságokon legalább ötször álltam a dobogón, míg a nemzetközi színtéren a szenior Európa-bajnokságon kiharcolt ötödik helyemre vagyok a legbüszkébb. Mivel nálam van a szó, maradok az ötös számnál. 1991-től edzősködöm, ennek is már harmincötödik éve és ha már lúd, akkor legyen kövér: a DVTK-nál jelenleg harmincöt dzsudokát edzünk.
Szünetmentes üzemmódban
Az edző a judo jelenéről is szót ejtett.
– Sokszor kérdezik tőlem, hogy merre halad a cselgáncs? Nos, a válaszom több, mint megnyugtató: nagyon népszerű ez a műfaj, ha pontosak az ismereteim, akkor jelenleg a világ százkilencvenöt országában űzik. Mi pedig nem vegetálunk, hanem folyamatosan fejlődünk a Miskolci Judo Clubban. Tagjainkat a DVTK versenyezteti: nyáron sem tartunk szünetet, állandóan edzésben vagyunk, a különböző korcsoportokban – maradjunk az ötös számnál – kétszer öt válogatottunk van. A diósgyőriek figyelmével és támogatásával elégedettek vagyunk, versenyt még nem hagytunk ki, vagyis anyagilag gondmentesen funkcionálunk és ezért köszönet jár a diósgyőrieknek.
Grecsák Szabinával
A DVTK szakvezetője végül érintette legnevesebb tanítványát, aki ifjúsági olimpiai bajnok lett:
– A közelmúltban visszavonult Gercsák Szabinával visszük a munkát. A budapesti világbajnokság után leköszönt kolléganőm vette pártfogásába a válogatottakba meghívottjainkat, elsősorban nekik adja át tapasztalatait.
