Ma lenne 100 éves a rendszerváltás első tíz évének köztársasági elnöke. Vele zártunk le egy századot, egy évezredet. Megválasztásával egy kiváló író, műfordító, szeretett, elismert és megbecsült ember került az ország élére. Igazi humanista volt, akinek egész élete az igazságkeresésről, a kiszolgáltatott embertársainak felemeléséről, egy olyan társadalom létrehozásáról szólt, amelynek tagjai egy háborúkkal és megaláztatásokkal terhelt század után végre úgy élhetnek, ahogy embereknek élni érdemes. Vele lehetőséget kapott az ország a társadalmi béke megteremtésére.
Az ország első vezetőjeként is ilyen maradt. Igy lett igazi államférfi, akit látogatásai során tisztelet és megbecsülés övezett szerte a világban.
2000 januárjában a Vendégségben Miskolcon program keretében érkezett városunkba. Őszinte csodálattal nézte a város elfeledett értékeit, hosszan időzött a levéltárban, a régi város történelmi iratait olvasva. A főutcán sétálva körbevették az emberek, fotózták és köszöntötték. Volt két szó, ami bárhol jártunk sokszor elhangzott. Árpi bácsi! Így csak azokat szólítják, akiket tisztelnek és szeretnek.
Az ország első színházát megtöltő miskolciak felállva tapsoltak amikor a színpadra érkeztünk. Kezdeti zavaromon ő segített át azzal, hogy egyszerűen, nem is várva a kérdésemre mesélni kezdett. Régi és új idők emlékeiről, börtönévekről és szabadságról, a szeretet hatalmáról, ami átsegítette élete sok nehéz pillanatán. Aztán miskolci élményeiről. Arról, hogy számára nem a tárgyak, házak jelentették a legnagyobb élményt, hanem az a szeretet, ahogy ezekről a miskolciak beszéltek. Sokan kértek tőle aláírást. Voltak, akik A Gyűrűk Ura kötetet hozták kezükben szorongatva magukkal. Tudták, neki köszönhetik, hogy nyelvünkön olvashatják. Mindenkivel beszélgetett, úgy mintha régóta ismernék egymást. Ilyen volt.
Amikor elbúcsúzott még annyit mondott. Jó ez a program, mert szeretik az emberek.
Budapesten ő is tagja lett Miskolc Baráti Körének.
Mindez ma már csak emlék. És ő Gregor Józseffel, Benkő Lacival, Bálint Gyuri bácsival egy égi dimenzióban beszélgetnek miskolci élményeikről.
Fedor Vilmos
Göncz Árpád 1922 – 2015
Göncz Lajos katolikus posta- és távirdafőtiszt, teniszjátékos és az unitárius Haimann Ilona gyermekeként született Budapesten, 1922. február 10-én. Gyermekkorában Budán lakott nagyszüleivel. Fiatalon tagja volt a cserkészmozgalomnak – ekkoriban cikket közölt a megalkuvás nélküli magyarságról, Horthy Miklóst is méltatva. 1939-től az Országos Földhitelintézetben volt gyakornok, ezzel egyidejűleg a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán tanult, ahol 1944-ben szerezte meg diplomáját. A Teleki Pál Munkaközösségnek is tagja volt. A második világháború végén kapott behívót. A 25. hegyivadász pótzászlóaljhoz vonult be Bélapátfalvára, de 1945-ben megszökött a Németországba vezényelt egységtől. Többször is szovjet fogságba került, ahonnan mindig sikerült megszöknie.
Göncz Árpád 1945-ben belépett a Független Kisgazdapártba, ahol először az ifjúsági szervezet elnöke és a Nemzedék című lap szerkesztője volt. A Teleki Pál Munkaközösség ajánlására 1945 februárjától Kovács Béla a Kisgazdapárt főtitkárának személyi titkára 1947. február 25-ig, a főtitkár szovjetek által történt elhurcolásáig. 1948-ban, a kisgazdapárt teljes felszámolásának idején három hétig tartották fogva a Katonapolitikai Osztályon, folyamatos kihallgatásokkal, 1948 után segédmunkásként, hegesztőként, csőlakatosként dolgozott.
Az 1956-os forradalom alatt a Magyar Parasztszövetségben dolgozott, november 4-e után pedig részt vett a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom által benyújtott memorandumok elkészítésében. 1957-ben segített Nagy Imre „A magyar nép védelmében” című kéziratát külföldre juttatni. Májusban letartóztatták, és 1958. augusztus 2-án a Bibó-per vádlottjaként életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték a fellebbezés lehetősége nélkül. 1960 márciusában részt vett a váci éhségsztrájkban. Az 1963-as általános amnesztiával szabadult.
Ezután a Veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet szakfordítója volt, majd a Talajjavító Vállalathoz került. 1965-től kezdve szabadfoglalkozású író, műfordító volt – Göncz Árpád fordította magyarra Tolkien Gyűrűk ura című művét is.
1988-ban Göncz a Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd a Szabad Demokraták Szövetségének alapító tagja lett. 1988-tól az SZDSZ ügyvivője, majd 1989-től az SZDSZ Országos Tanácsának tagja.
Göncz 1990 májusától országgyűlési képviselő. 1990. május és augusztus között az Országgyűlés elnöke, május 2-ától augusztus 3-áig ideiglenes köztársasági elnök. 1990. augusztus 3-án (Antall József és Tölgyessy Péter, azaz az MDF és az SZDSZ vezetői közötti kompromisszum értelmében) megválasztották a Magyar Köztársaság elnökének.
1990 őszén, a taxisblokád napjaiban államfőként felszólította a kormányt a benzináremelés felfüggesztésére, majd pedig kegyelemben részesítette a blokádban résztvevőket. 1992. október 23-án kifütyülték a Kossuth téren.
Gönczöt 1995-ben újra államfővé választotta a parlament MSZP-SZDSZ-es kétharmados többsége, pozícióját 2000 augusztusáig töltötte be. A politikától visszavonulva 2015. október 6-án hunyt el Budapesten.
Házasságából négy gyermekük született, egyikük Göncz Kinga, a második Gyurcsány-kormány külügyminisztere és az Európai Parlament volt tagja.
