Az Európa legnagyobb vadon élő macskaféléjének egykor természetes élőhelyéül szolgáló szlovák–magyar határvidéken mára drámai mértékben csökkent az eurázsiai hiúz állománya, és a faj gyakorlatilag eltűnőben van Magyarországról. A WWF Szlovákia, a WWF Magyarország és partnerszervezeteik 2023 és 2026 között figyelték meg a fajt a Szlovák-karszt Nemzeti Parkban – a faj egyik történelmi élőhelyén –, és mindössze két kifejlett hiúz jelenlétét sikerült igazolni, míg a hazai oldalon Aggtelek és a Bükk hegység térségében nem találták nyomát, csak a Börzsönyben bukkan fel időről időre egy idős példány – tudtuk meg a WWF Magyarország közleményéből.
Az okok nem ismertek
- Egyelőre nem ismerjük pontosan az okát a hiúzok eltűnésének, hiszen még folyik az adatok gyűjtése és értékelése. Benne lehet ebben az élőhelyek romlása, az illegális elejtések, valamint a települések területének kiterjedésével az emberek és a kóborkutyák egyre gyakoribb jelenléte – nyilatkozta szerkesztőségünknek Sütő Dávid, a WWF Magyarország Nagyragadozók programjának vezetője.
Elmondta, az Észak-magyarországi régióban az Aggteleki Nemzeti Park területén 2017-ben, a Bükkben 2019-ben, a Zemplénben 2020-ban észlelték cáfolhatatlanul az eurázsiai hiúz jelenlétét genetikai minta útján, vagy kameracsapdával. A magyar oldalon az utolsó hiúzészlelés a Börzsönyben 2025-ben történt, ahol a feltételezések szerint jelenleg is él egy matuzsálemi korú példány, ha azóta nem pusztult el.
Több mint száz kamerával
Az elmúlt három évre korlátozódó monitoringvizsgálat az Európai Unió társfinanszírozásával megvalósuló LECA projekt keretében zajlott, amelynek célja a nagyragadozók és a helyi közösségek együttélésének elősegítése a Kárpátok térségében. A projekt során a kutatók és a bevont érintettek modern megfigyelési módszerek kombinációját alkalmazták – derült ki a közleményből.
- Százon felüli kameracsapdával és terepi megfigyeléssel is kerestük folyamatosan a fajt, azokon a helyeken, ahol korábban élt és rendszeresen észlelték. Mivel az eurázsiai hiúz rejtőzködő életmódot folytat, ezért a természetvédelmi őrök mindig különös figyelemmel kísérték az állat mozgását. A terepi megfigyelésnek idén a hosszú téli havas periódus is kedvezett, de még csak a ragadozó lábnyomát és prédamaradványt sem találtunk. Ez azért is aggasztó, mivel a hiúzok hosszú életűek és területhűek – magyarázta kollégánknak Sütő Dávid.
- A jelenlegi adatok azt mutatják, hogy a Szlovák-karszt térségének hiúzállománya a túlélés határára sodródott – figyelmeztetett Branislav Tám, a WWF Szlovákia nagyragadozó-kutatója a közleményben. – Ha nem történnek célzott természetvédelmi intézkedések, valós veszélye van annak, hogy a faj teljesen eltűnik a szlovák–magyar határvidékről.
Tévhitek a hiúzokról
A hiúz rejtőzködő életmódja és kevésbé konfliktusos viselkedése ellenére gyakran válik tévhitek áldozatává. Tőlünk északabbra elsősorban haszonállatok elejtését róják fel a fajnak. Míg Európa-szerte az őzek és a gímszarvasok – a hiúz legfontosabb zsákmányállatai – évente több millió euró értékű kárt okoznak a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, kutatások szerint a hiúzok juhállományokra gyakorolt hatása rendkívül csekély. A legtöbb országban a hiúzok által elejtett juhok aránya éves szinten 0 és 0,03 százalék között mozog, Norvégiában pedig 0,7 százalék. Az átlagos veszteség hiúzonként évente legfeljebb egy juh, de gyakran tekintik konkurenciának vadászat során is, amely szinten feszültséget szülhet a ragadozó jelenléte körül – olvasható a közleményben.
Nehéz a visszatelepítés
A WWF Magyarország Nagyragadozók programjának vezetője az állatfaj visszatelepítésének nehézségeiről is beszélt.
- A visszatelepítésről való gondolkodással mindenképpen meg kell várnunk, hogy az erdők moratóriumára és kezelése vonatkozó változások mit hoznak. Ugyanakkor az eurázsiai hiúz – még, ha őshonos is az Északi-középhegységben – a nagyragadozók közül a legérzékenyebb az emberi zavarásra, ami szintén nehézséget okoz. Az orvvadászok pedig nehezen buknak le és nem jelentenek elég elrettentést az illegális elejtésekre kiszabott büntetések. Az ítélethozatal is sokszor nagyon elhúzódik ezekben a perekben. Az érzékenyítésre, megelőzésre és elrettentésre sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni. Ha pedig már ismerjük majd a hiúz eltűnésének az okait hazánkból, akkor szükséges lesz az ágazati szereplőkkel, például az erdészekkel és a vadgazdálkodókkal is szorosabban együttműködni – sorolta a szakember.
Hozzátette, bár az eurázsiai hiúz már hosszú évek óta alig észlelhető Magyarországon, de ahhoz több időnek kell eltelni, hogy kihaltnak minősíthessék a fajt.
