1

Békésen pihengető egerészölyvek, ketrecben kiabáló vörös vércsék vagy éppen egy mókásan rohangáló sirály – nem éppen erre a látványra készül az ember, ha lopva benéz egy átlagos vidéki társasház udvarára. Persze Lehoczky Krisztián háza Mályiban nem is egy átlagos ház, mint ahogy kertje sem mondható hétköznapinak: itt üzemel az országosan is ismert és elismert Mályi Természetvédelmi Egyesület és a Madármentő Állomás Mályi.

Krisztiánék legutóbb a Zsigmondy utcai irodaház felújítása során sorsukra hagyott, téli álmot alvó denevérek megmentésével kerültek be a hírekbe, de nagy port kavart annak az erdei fülesbagolycsaládnak a története is, akiket tavaly hagytak magukra Megyaszó határában.

A Mályi Természetvédelmi Egyesület 2013-ban jött létre, az elmúlt nyolc év során több ezer állaton – többségében madáron és kisemlősállaton – segítettek. Krisztián gyermekkora óta szereti az állatokat, különösen a madarakat.

Egy fecskével indult

- Kilencéves koromban, nyaralás közben a bátyámmal találtunk egy sérült füstifecskét. Mindent megtettünk, hogy megmentsük, de sajnos nem jártunk sikerrel, ami miatt rettentően elszomorodtunk, de nem adtuk fel: innentől nem volt év, hogy ne viseltük volna gondját néhány madárnak az avasi panellakásban, ahol felnőttem – mesél a kezdetekről.

Az egyesületet azzal a céllal alapították, hogy a környéken élő vadmadaraknak segítséget nyújthassanak. Eleinte csak részt szerettek volna vállalni olyan madárvédelmi munkákban, mint a téli etetés, és az odúk kihelyezése, költőhelyek kialakítása. A fordulópontot egy kis kékcinege megmentése jelentette, akit Krisztián egyik barátja vitt az egyesület székhelyére. „Hamar kiderült, hogy korábban az állat nekirepült egy ablaknak. Komolyabb baja nem lett, elláttuk, megetettük, megitattuk, kapott vitaminokat, és néhány óra múlva szabadon is engedtük. A madárka története viszont felkerült a Facebookra, ahol rengetegen látták, és reagáltak rá" – mondja.

Innentől nem volt megállás, Krisztiánék házához sorban kezdtek érkezni a sérült madarak és kisemlősök is, ezért rövid idő alatt megszerezték a kormányhivataltól a szükséges engedélyeket, és létrejött a Madármentő Állomás Mályi is. Az első évben júliustól decemberig 46 madár érkezett hozzájuk, azt követően már 222, 2020-ban pedig 2400-nál is több jószágot mentettek meg.

- Annak idején gyorsan kellett lépni, ezért úgy döntöttünk, a házunkban rendezzük be a mentőállomást. A mi kertünkben így nem jakuzzi, játszótér meg szalonnasütő van, hanem röpdék, és benne állatok – mondja nevetve Krisztián, aki azért azt is hozzáteszi: a ház és a kert már egyre nehezebben tölti be mindkét funkciót, de a helyproblémák a remények szerint a közeljövőben megoldódnak, kaptak ugyanis az utcájuk végében egy területet, ahová elköltöztethetik az állomást.
Éjjel-nappal

Az egyesületnek jelenleg 25 tagja van, a munka dandárját ők, a Lehoczky család és a szép számmal jelentkező önkéntesek végzik. „A tél nálunk egy nyugodt és szomorú időszak, ilyenkor napi egy-két-három állat érkezik. A telefon azért csörög, napi húsz-harminc hívásunk akad, de sajnos nem tudunk mindenhová kiszállni, hiszen ma már az ország egész területéről fordulnak hozzánk. A nyár viszont egészen más – meséli.

- Áprilisban hazajönnek Afrikából az itt élő madarak, elkezdődik a fiókaszezon, és innentől kezdve éjjel-nappal csörög a telefon. - Nem ritka, hogy három-négyszáz állatot kell ellátnunk egyszerre. Ezek többsége madárfióka, márpedig őket három-ötpercenként etetni kell az első időszakban, máskülönben éhen halnak. Ezt a munkát többnyire a családdal végezzük közösen, és ezalatt jönnek a látogatók, érkeznek az értesítések a bajba jutott állatokról. Nincs egy perc megállás sem – meséli.

Az egyesület ma már biztos lábakon áll, évről évre sokan ajánlják fel számukra az adójuk egy százalékát, ezen felül tárgyi és pénzbeli adományt is rendszeresen kapnak. Krisztián hozzáteszi, nem volt ez mindig így.

- Az induláskor havi öt-nyolcezer forint támogatásból és a tagdíjakból kellett volna működnünk, ami nem volt kivitelezhető, ezért rendszeresen saját fizetésünkből pótoltuk ki a működési költségeket, hiszen a beérkező állatokat el kellett látni, etetni kellett. Pár évvel ezelőtt bajba kerültünk, ekkor az ország nyilvánosságához fordultunk, és akkor nagyon sokan segítettek nekünk. Azóta is jobban figyelnek ránk, ami nagyon jó érzés – meséli.

Szívvel-lélekkel

Hozzáteszi, támogatást továbbra is szívesen fogadnak, hiszen az állatmentés hatalmas költséggel jár. „Csak példaként: egy kisgólya napi egy kiló élelmet, jellemzően halat eszik meg. Tavaly 22 gólyát neveltünk fel, ami azt jelenti: naponta 22 kiló hal fogyott, és akkor a többi beteg állat ellátásáról nem beszéltünk”.
Az állatok megóvása érdekében Krisztián az elmúlt években több szimbolikus ügy mellett is kiállt. Ilyen volt például a villanyvezetékek és oszlopok szigetelésének ügye, az áramütés miatt rengeteg madár pusztul el, amelyik pedig túléli, jó eséllyel soha többé nem tud repülni, és állandó ellátásra szorul. „Jelenleg két ilyen egerészölyv és három vörös vércse él nálunk, de sajnos szinte naponta kerülnek be újabb és újabb madarak” – teszi hozzá a madármentők első embere.

Lehoczky Krisztián érdeklődésünkre végül elmondja, a madármentés nehéz hivatás, ami teljes embert kíván. „Ez egy életstílus, csak úgy lehet szívvel-lélekkel csinálni, ha szeretjük az állatokat. Ha valaki nem szereti, és csak munkának tekinti, akkor inkább ne is csinálja.”

Ha ön is segítené a Mályi Madármentő Állomás működését:
1. Közvetlen támogatás utalással:
Kedvezményezett: Mályi Természetvédelmi Egyesület
Számlaszám: 11600006-00000000-63004951
2. Adó 1 százalék: Mályi Természetvédelmi Egyesület - Adószám: 18408623-1-05
3. Egy hívással Ön is életet menthet: 13600-50
Web: http://www.mteweb.hu/
Facebook: https://www.facebook.com/madarmentes