Miskolcnak előjoga van a rockhoz. Nem csak a műfajban betöltött acélos szerepe miatt és a „kitermelt zenekarok” okán. Miskolcinak lenni kőkemény életérzés, egyfajta jól körülhatárolható énkép, ami igencsak egy tőről fakad a „rocker öntudattal”. Már nem fúj a gyár, de a nehéz szürke nappalok a könnyed tapolcai estéken is velünk vannak. Miskolcinak lenni, mint a kör közepén állni: ha egyszer odébb állunk, hiányzunk innen, és Miskolc is hiányozni fog belőlünk. Az imázs megtartásához, örökítéséhez azonban fontos, hogy emlékezzünk a kultúr múlt olyan sorsalakító momentumaira, mint az 1973-as Diósgyőri Popfesztivál Közép-Európa első és napjainkig ható zenei fesztiválja.

Az emlékezés hiteles színtere lesz szombaton a Rock 50, ami a nagy generáció utolsó találkozása. Ehhez kapcsolódóan pedig egy konferenciát is szerveztek péntek délelőtt a Polgármesteri hivatal közgyűlési termében, ahol a bulizás nem úgy került elő, mint rekreációs foglalatosság, hanem mint kutatási téma.

- Ez az első rocktörténeti konferenciánk, amit a mai Magyarországon belül, de a főváros közigazgatási határain kívül tartunk meg – vezette fel az eseményt a szervező, Bajnai Zsolt, aki egyébként a Hangfoglaló program elindítója is. – Az egyes előadások visszanézhetőek lesznek, illetve egy kötet is készül majd a konferencián elhangzottakból – mondta.

Szabadságra hangolva

A programot Cselőtei László, az NKA Hangfoglaló Program Kollégium vezetője nyitotta meg, aki elárulta, miért is fűzi erős szál Miskolchoz.

- Egyfelől rengeteg koncerten voltam itt az évek során, másfelől itt lakik kedves barátom, Hímer Bertalan Paya, akivel egy időben együtt csináltuk a Rockinform magazint.

Cselőtei László szerint, a rockot nem lehetett megállítani, a vasfüggönyön is átszűrődtek a hangok nyugatról, de a fesztiválok kifejezetten ritkák voltak a rendszerváltás előtti időben – ezért a szerepük is sokkal hangsúlyosabb lett, mint ma egy zenei rendezvényé.

- Sokunk számára nem csak fontosak, de sorsfordítóak is voltak ezek az események. A hetvenes évek második felében voltam tinédzser, akkor ejtett rabul a zene. Onnantól azt éreztem, nekem ezzel kell foglalkoznom.A nyolcvanas években egy kis, fekete-fehér fenzint is csináltam, ami az első ilyen típusú kiadvány volt Kelet-Európában. 1989-ben sikerült kijutnom a Moscow Music Peace Fesztiválra. Akkor még katonai sorfalak között álltak a rajongók a Luzhniki stadionban, de már érződött, hogy jön az az időszak, amikor szabadon lehet majd élvezni a zenét. 

Cselőtei László úgy véli, ezen szellemiség előhírnökei voltak a hetvenes évek olyan zenei eseményei, mint például a Diósgyőri Stadiont 1973-ban megtöltő koncertsorozat.

- Ha ez a miskolci nincs, valószínűleg nem lett volna például Sziget, Volt, vagy Campus sem, de biztosan nem olyan formában, mint ahogyan most ismerjük: a korai fesztiválok meghatározták a rendszerváltás utáni egész magyar könnyűzenei életet.

A nagy generáció

A város nevében Varga Andrea Klára alpolgármester köszöntötte a konferencia résztvevőit. Beszédében hangsúlyozta, Miskolcnak többszörösen is fontos év 2023, hiszen a színház 200 éves lett, a Miskolci Szimfonikus Zenekar 60 éve működik, a bábszínházunk pedig 30 éves.

- A mai napon azonban a legfontosabb szám azonban az 50, ugyanis ennyi éve tartották városunkban Közép-Európa első könnyűzenei fesztiválját, amit szokás a magyar Woodstockként is emlegetni. Fellépett például a diósgyőri születésű Demjén Ferenc, Bródy János, Koncz Zsuzsa, Szörényi Levente, és a P. Mobil együttes is. Sokat köszönhetünk ennek a nagy generációnak. Tőlük tanultuk meg, hogy másképp is lehet látni a dolgokat, tükröt kaptunk ahhoz, hogy megértsük, mi is történik voltaképp körülöttünk. Tőlük kaptuk a farmernadrágot, a fiúk a hosszú hajat, a lányok a miniszoknyát, a békéhez való jogunkat. A zenéjük elhitette velünk, hogy a világ megváltoztatható – fejezte ki gondolatait Varga Andrea.

 A konferencia résztvevői három szekcióba foglalva hallhattak kilenc előadót beszélni, anekdotázni és értekezni, tudományos tartammal támogatva az örök érvényű hangjegyeket.