A közelmúltban bemutattuk a Miskolci Otthon Segítünk Alapítvány „önkéntes nagymamákban” kicsúcsosodó tevékenységét. A beszélgetés során felmerült, hogy az „Otthon Segítünk” egy nemzetközi brandre épül, amelynek meg vannak a maga korlátai. Ugyanakkor a közösség, amely élettel tölti meg a szervezetet, több tevékenységet szeretett volna megvalósítani, ahogy más jellegű igények is befutottak a szervezethez.
Mindezek intézményes kereteként jött létre az Éltető Kapcsolatok Közössége Egyesület, az ÉKKŐ. Mindezt Oláhné Lajtos Julianna csoportvezetőtől tudtuk meg. És hogy mi mindennel foglalkozik az ÉKKŐ?
A segítés mint alapkoncepció megmaradt, azonban a kisgyermekes családok határain túllép a tevékenység. Példaként olyan „apróságok” hangzanak el, mint a (beszélgető)társra vágyó magányos idősek, vagy élethelyzetek, amikor egy komolyabb egészségügyi beavatkozás után a hétköznapi dolgokban is jól jön az extra kéz.
Anyósklub, vándorbölcső és szívpárna
Az előbbiek kiragadott példák, azonban több konkrét programot is elindított már az egyesület. Ezek egyike az anyósklub, ami azokat a szülőket célozza meg, akik „nagyon nehezen viselik el, hogy nem szólhatnak bele a fiatalok életébe” – fogalmaz Oláhné Lajtos Julianna.
Az Otthon Segítünk Alapítvány önkénteseknek tartott képzéseiből jött a megvilágosulás: a résztvevők nem csupán segítőkként váltak érettebbé, hanem a megszerzett tapasztalatokat a saját otthonukban is kamatoztatták – kiváltképpen az anyósszerepben…
Innen jött az ötlet, hogy legyen egy olyan klub, amelynek képzési tematikája deklaráltan az anyós-fiatal család kapcsolatok gördülékeny működését segíti elő. A csoportvezető szerint azt kell megtanulni, hogy a beszélgetés a legfontosabb, de semmiképpen sem a néha kéretlen segítés, a határokat pedig be kell tartani. „Csak azt kell megcsinálni, amire megkértek!” – összegzi a tanítást.
Mivel fontosak a hagyományok az ÉKKŐ tagjai számára, vissza szeretnék hozni a bölcsőhasználatot. A családok „vándor” jelleggel bizonyos időre kölcsön kapnak egy példányt – vele együtt a használati tudást –, amin keresztül kialakul a kapcsolat a szervezettel és bevonódnak a közösségbe.
Az önkéntesek egy másik kezdeményezéshez is csatlakoztak: szívpárnákat gyártanak. Nevéhez hűen tulajdonképpen szív alakú kispárnákról van szó, azonban funkciójuk ennél már összetettebb. A mellműtéten átesett asszonyok gyógyulását segítik ezek a kis eszközök, ugyanis a lábadozás ideje alatt a hónuk alatt hordva olyan tartást adnak a testnek, amely segíti a roncsolt szövetek regenerálódását. Mintegy „járulékos haszon”, hogy a varrás és a tapasztalatcsere alatt közösség formálódik.
