Kilóg a környező bódék és a modern üvegtáblás házak közül. Mintha véletlenül keveredett volna ebbe a nem éppen fényes társaságba. Elegendő rápillantani, hogy megfejtsük a titkát. Ez a kastélyszerű, erődítményszerű épület valamikor egy tündérkert közepén áll. Nagy, zöldellő park övezi a Bárczy-kúriát, aminek az udvarán hatalmas, árnyékos fák nyújtózkodnak. Ahogyan a néhai dr. Dobrossy István, a legnagyobb miskolci helytörténész kapásból mondta, máris megelevenedik előttem a városkapu leggyönyörűbb épülete, ami a maga idejében, előkelő rezidenciaként szolgál.

Mások szerint egykor még vámház is lehetett. Gáspárfalvi József barátom szerint ez a városszéli patika a Fitos családé, anyai ágon Stépán Vera nénié volt. Ha nem államosítják, a szép emlékű Fitos Pista barátom nem vendéglátós, hanem patikus lett volna.

A ház újkori történelme sem mindennapos. Egy igazi túlélő. A Csaba vezér úti 58. számú középkori, tornácos, árkádos és boltíves ablakokkal teli ház csodák csodájára megússza a szocialista várostervezés szőnyegbombázását. Igaz, hogy útban van a hármas út szélesítésekor, de csak megkegyelmeznek neki. Talán Horváth Béla, főépítész tudta volna elmondani a miértjét, a kulisszatitkait. Bontanák, mint ahogyan az előtte és a mögötte húzódó házakat is szanálják. Már lezajlik a kisajátítás is, amikor valaki fejéhez kap. Hiszen ez egy igazi műemlék! Minden részletében patinás, ha rosszul is saccolom, ránézésre legalább kétszáz esztendős. Majd egy szaktekintély kitalálja, nincs más, mint hogy arrébb tolják a házat. Azúj helyét fel is szabadítják. Az ide-oda gördítés nem újtalálmány, csak drága, nagyon költséges. Tudják, erre sose jut pénz, de mindenki elégedett, mert sikerült egy komoly várostörténeti emléket megmenteni. Ennek köszönhető, hogy a nyílegyenesre tervezett hármas utat térítik el. Enyhe kanyarral ölelik körbe a patikát. Sosincs szerencsém ebben a házban megfordulni. Több ezerszer gurulok el előtte, de mindig csak egy sajnálkozó pillantást vetek rá. Dr. Székely László patikus belülről ismeri a házat. Pontosan tíz évig béreli a gyógyszertárat. 

A boltíves, sötét, vastag, méteres falak és a kis ablakok sem a zajt, sem a fényt nem engedik át. Sőt, az ott robogó kamionok robaját is megszűrik. Sokáig az SZTK úgynevezett vényellenőrzőrészlege székel az emeleten. A 105 négyzetméteres gyógyszertár évtizedekig őrzi a környéken a monopóliumát.

Ám az 1995-ös privatizációs hullám és a gomba módra megnyíló konkurensek gazdaságtalanná tették. Székely úrék közelebb költöznek a Csabai kapui orvosi rendelőhöz. 

Így aztán 2009 óta az épület jóformán kihasználatlan, gazdátlan.

Végül a ház egy káefté tulajdonába került. Most raktárként üzemeltetik. A tulajdonosa, a kúria ura maga se tudja, mi lesz majdan az épületsorsa. A műemlékvédelemért felelős hivatal alaposan megköti a kezét. Ha százmilliókért is újítják fel – erre persze most semmi remény – ezen túl már a létesítményfunkcióját ehhez megfelelően kell megválasztani. Egy ilyen ingatlan drága örökség, az áldás és az átok egyformán telepszik rá a kastélyra.

A kíváncsiság vezet körbe a lelakatolt, elhagyatott régi ház körül. Betört ablakok, dohos penészes falak tele graffitival. Annyit látni, hogy dugig van ócskaajtókkal és leszerelt faablakokkal. A régi gyógyszertár felirat mellett mindkét oldalát körberakták óriásreklámmal. Ez, mint valami sebtapasz eltakarják az omladozó, pergő vakolatot. Járda már régóta nincs előtte. Egy hosszan elnyúló, rozsdálló korlát fonja körbe. A ház utcai frontja szinte már belóg a külső sávba, pocsolya dús időben az előtte döngő járművek felcsapják.

Jobb sorsra érdemes épület. Túlélt két nagy világégést, több rendszerváltozást, ezek után vajon mi vagy ki árthat ennek? 
Vagy ki mentheti meg, hogy az unokáink is gyönyörködhessenek benne?

Jó hallani, olvasni, hogy a körzet önkormányzati képviselője ígéretéhez híven kibrusztolta, az épületet meg kell menteni.

Nélkülözhetetlen az állagmegóvás. Ám az is fontos lenne, hogy a régi fényéhez méltó funkciója is legyen.

 Ötleteljünk!