Miskolci születésű olvasónk, Bence egy bécsi belvárosi kollégiumban lakik, pár percre attól a helytől, ahol a támadás történt. – Szerencsére mindenki biztonságban van már, akit ismerek, de a tegnap este nagyon feszült volt – mondta el megkeresésünkre. – Többen kávézókban, éttermekben ragadtak, őket hajnali egy-kettő között engedték haza rendőri kíséretben. Egy barátom pont a Schwedenplatznál járt, hallotta a lövéseket, egy társasházba tudott csak bemenekülni. Nagyon megnyugodtunk, amikor rendbe visszaért a kollégiumba.

Biztonságban

Bence hozzátette, hajnalig folyamatosan hallották a rendőrségi helikoptereket és szinte minden bevethető rendőr szolgálatban van. – Így kicsit biztonságosabbnak érezzük a helyzetet, a belvárosban szigorúan veszik a kijárási tilalmat. Ezt leszámítva én is csak a hírekből értesülök.

Egy másik olvasónk, aki nem szerette volna, ha nevét közzétesszük, azt írta: ma reggel utazott volna vissza Bécsbe. A munkahelyén home office-t rendeltek el, egészen péntekig, online tartják a kapcsolatot a munkatársakkal. Úgy tudja, hogy az iskolákat is bezárták a hétre.

„Azért egy kicsit megijedtem”

„Szerencsére tegnap éppen otthon voltam, mert a hétfői napot kiadták tanítási szünetnek a dolgozóknak. Egyébként ott dolgozom a Karlsplatznál és általában estig bent vagyok, mert később kezdek” – mondta el a minap.hu érdeklődésére a megyéből származó Tímea (kérte, csak a keresztnevét írjuk le), aki évek óta Bécsben él és dolgozik.

– Először, amikor küldték az itteniek a híreket, akkor azt hittem, valami kisebb lövöldözés, de aztán hamar világossá vált, hogy itt valami sokkal komolyabbról van szó. Egész este néztem a híreket. Azért egy kicsit megijedtem, hiszen azon a környéken, ahol lövöldöztek, nap mint nap sokat járok - tette hozzá.

Tímea elmondta még, bár eredetileg nem így tervezték a munkahelyén, de a történtek miatt kedden is otthon kell maradniuk az egyetem dolgozóinak. „Én nem is tenném most ki a lábamat, mert alapvetően három kilométerre lakom a történtektől, borzalmas belegondolni, hogy akár ott is lehettem volna. Szóval aggódom, de félni nem félek, ezt az örömet nem adom meg ezeknek a szemeteknek” – zárta gondolatait Tímea.