Rengeteg munkával sikerült elérni, hogy Zsombit ma már nyugodtan fel tudják ültetni a szülei, és a kezeit oldalra tudja nyújtani. Az édesanya, Burinda-Szűcs Szabina úgy fogalmazott, ez is óriási eredmény már, de mivel a kisfiú gerince gyenge, és van egy gerincferdülése is, ezért nem javasolt neki sokáig üldögélni. Sokkal komolyabb és gyorsabb fejlődést lehetne elérni a Zolgensma kezeléssel – erre gyűjtenek több hónapja. És most úgy tűnik, célegyenesbe értek.

– Remélhetőleg a napokban az utolsó Spinraza kezelésen estünk túl. Ha ennél kellene maradnunk, akkor az azt jelentené, hogy élete végéig, négyhavonta ki kell tennünk ennek a megpróbáltatásnak Zsombit… De tényleg reménykedünk, hogy hamarosan összegyűlik az összeg.

Egy 730 millió forintos kezelésről van szó, február 9-én estig közel 590 milliónál járnak. – Úgy érezzük mi is, hogy ez már a célegyenes, bár még mindig nagy összeg hiányzik. De ahhoz képest, ahonnan indultunk… reméljük, hogy akár már pár héten belül meglesz az összeg, és megrendelhetjük a gyógyszert, hogy aztán elkezdődhessen az előzetes rehabilitáció, illetve a felmérések sora, az előkészítés. Ha bármilyen fertőzés, gyulladás van Zsombi szervezetében, akkor azt előbb ki kell kezelni. Ezektől függően akár 1-2 hónapot is igénybe vehet majd a kezelés – tekintett előre Szabina.

Hogy az összeg összegyűljön, az egész ország megmozdult. A labdarúgóink különösen aktívak voltak, köszönhetően Németh Andrásnak és a Trollfocinak. Ők felkarolták a kisfiú ügyét, felhívásukra rengetegen bocsátották árverésre dedikált mezeiket. – Mindegyik legalább fél millió forintért kelt el. Ezek óriási segítséget jelentettek, ahogy például a kézi- és vízilabdázók, ralliversenyzők, az egész sportolótársadalom is sokat segített. Nem tudom a pontos összeget, de több tízmillió forintra rúg a támogatásuk.

Legutóbb egyébként a MIHŐ egy munkatársa is felajánlotta féltve őrzött relikviáját. Orosz Tamás főelőadó érdeklődésünkre elmondta, még 2000 májusában, a Sydney-i olimpia előtt Kazincbarcikán járt a férfi pólóválogatott. Akkoriban alakult a helyi vízisportklub, ennek apropóján tették tiszteletüket Kásásék a borsodi városban. A klub alapítója volt Tamás, majd edzői és elnöki tisztséget is betöltött a csapatnál.

– Nagy örömmel fogadtuk olimpikonjainkat, akik nálunk hagytak egy dedikált labdát. Ez azóta őrizgettem. Aztán ahogy megismertem Zsombi történetét, azonnal azon kezdtem el gondolkozni, hogyan tudnék segíteni. Így jött a licitálás ötlete.

A vasárnap este lezárt árverés nyertese fél millió forintért szerezte meg a labdát, de a szervezők nagy örömére a harmadik helyezett licitáló is felajánlott 400 ezer forintot a nemes ügynek. – Önzetlenül próbáltunk segíteni, és bízunk abban, hogy minél hamarabb összejön a pénz. Mivel földik vagyunk, nagyon szurkolunk Zsombinak – tette hozzá Tamás.

Szabinától megtudtuk, hogy a felajánlások nagyobb hányada egyébként kisebb összegű adomány. – Óriási hálával tartozunk mindenkinek, főleg amiatt, hogy a világjárvány közepette is megtalálják azokat a forrásokat, amiből tudnak nekünk adni, ha pár ezer forintot is.

A család tehát bizakodó, mindig is azt tapasztaltuk velük kapcsolatban, hogy pozitívan tekintenek a jövőbe, hitük szilárd. Most, hogy látni a fényt az alagút végén, fegyelemre intik azonban magukat. – Ha érezzük is, hogy mindjárt célba érünk, próbáljuk egy picit visszafogni magunkat, mert már hozzászoktunk ahhoz, hogy csak az a biztos, ami már megtörtént. Nagyon óvatosan kezeljük ezeket a dolgokat, akkor fogunk igazából örülni, ha rendelkezésre áll a megfelelő összeg, és elkezdhetünk egyeztetni a kórházzal – fogalmazott Szabina.