Horváth Mária 1933-ban született Bácsalmáson az apai ágon bunyevác család negyedik gyermekeként, ahol hatéves koráig voltaképp horvátul beszélt. Sem ebbéli nyelvtudása, sem testvérei nem élnek már. Akárcsak az eredendően miskolci férje sem, akinek révén 1952-ben a városba került. Mint ott jártunkkor fogalmazott: Diósgyőrbe érkezett, nem pedig Miskolcra.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne kötnék kedves emlékek a város legkülönfélébb szegleteihez, így például a Kazinczy utcához, ahol az akkori gyógyszertári központban 1988-as nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Ám előtte még megfordult a lakhelyéhez közelebbi kohászatnál is. Gépírói végzettsége megkövetelte a kiváló helyesírást, melyet a keresztrejtvény-fejtésnél és a vetélkedőműsorok nézése során mindmáig kamatoztat.

A sokat látott Marika néni a Rákosi-korszak idején szülővárosában még gyapotot is szedett. Később borsodi lakhelyén azonban sikerült egy életre elvenni a kedvét a természetjárástól, amikor a közeli erdőből az idősebb asszonyok szorgalmazására jó néhányszor a hátára kötözve cipelte haza a fát. Két lányának, két unokájának és négy dédunokájának tudja továbbadni életútjának lapjait.