Ugrás a tartalomra

Egy lyukas sztori: íme a fánk története

Bájer Máté
Utoljára módosítva
2024. február 04. vasárnap 15:35
Lekváros, túrós, nutellás: ezek nem csak a palacsinta jelzői lehetnek.
A farsangi fánk nevét a barnára pirult részeken körbefutó világos csíkról kapta. Fotó: Mocsári László

Ami nálunk a csöröge, az a spanyoloknál a churros, a németeknél a berliner, a franciáknál az ekler, a hollandoknál az oliebollen, de van még számtalan változat: egérke fánk, amerikai fánk, rózsafánk, szalagos fánk vagy éppen apácafingocska – igen, ez is egy fánkfajta. Közös ismertetőjegye mindegyiknek, hogy tulajdonképpen egy olajban sült kelt tészta fedőnevei. Erdélyben pánkó; a Felvidéken siskának, a palócok pedig pampuskának nevezik. Általában tojásos tésztából készül, de van például burgonyás variációja is.

A farsangi, avagy szalagos fánk nevét a barnára pirult részeken körbefutó világos csíkról kapta, és – rejtélyes módon – az átmérője rendre azonos az otthon található vizespohár szájának méretével. A farsangi előtagot pedig azért aggatták rá, mert az év eleji időszak kedvelt csemegéje volt. A böjti időszak előtt kellett a tartalék a testnek, ezért is vált a kalóriában gazdag, zsírban sülő tésztadesszert a maskarás bálok kedvelt fogásává.

A régiek még néphagyománnyá vált bölcselkedéssel is megindokolták, miért kell sokat enni farsangkor: tudniillik így lesz bőséges a termés, de a Szerémségben például azért ettek fánkot, hogy a vihar el ne vigye a háztetőt. Úgy tartották ugyanis, hogy aki farsang farkán szalagos fánkot készít, annak otthonába nem csap bele a villám.

Mindez persze csak porcukorhintés. A fő ok, hogy a tél a paraszti világban egyet jelentett azzal, hogy elfogytak a kamrában az év során felhalmozott készletek, így a húsokról a laktató tésztaételek felé fordultak a háziasszonyok. A története is olyan lyukas, mint maga a fánk: egyesek szerint Beatrix közvetítésével került Mátyás király udvarába Olaszországból. Mások a francia udvarból eredeteztetik. Utóbbi feltevéshez egy aranyos anekdota is társul. Eszerint Marie Antoinette megszökött egy álarcosbálról. Megéhezett, és vásárolt egy fánkot egy utcai árustól. Annyira megszerette az egyszerű étel ízét, hogy nem bírta abbahagyni, így felvett a udvartartásba egy királyi fánkkészítőt. Onnantól a lakomák részét képezte az ízes finomság.

Kanalas fánk
Két darab tojást összekeverünk egy kisdobozos joghurttal (ha ízeset választunk, az meghatározza a fánktészta ízét is), majd belerakunk két csomag vaníliás cukrot. A masszába 30 dkg finomlisztet teszünk, és az egészet simára keverjük. Ha citromos joghurtot használtunk, citromhéjat is reszelhetünk a tésztába. Bő olajat hevítünk egy lábasban, majd evőkanállal szaggatjuk bele a tésztát. Közepes lángon kisütjük a fánkokat – ha túl forró lenne az olaj, a közepük nyers, nyúlós maradna. Tálaláskor fahéjas porcukorral szórjuk őket.

További hírek

Olvasnivaló

 

Programok

Jelenleg nincsenek programok!