Amikor a magyar postáról leválik a telefonos hálózat, a Matáv magával viszi Miskolc köztéri óráit. Ombódi Béla igazgató állandó interjúalanyom. A pokolba kívánhat, amikor havonta legalább tízszer jelzem, hogy a száz utcai óra közül néhány pontatlan. Késnek, sietnek, vagy lebénultak. A Villanyrendőrnél kettő is van. Az egyik, a Rinder úr vasboltja előtti hirdetőoszlopon, maga egy kuriózum, a rajta lévő négy óra négy időzónában jár. Ez egyébként családilag a miénk is. A főutcai lakásunk ablakaiból ezt látjuk, a vekkerünket is ehhez igazítjuk. Ha éppen áll, akkor jobb híján hatvan fillérért feltárcsázzuk a telefonos időjelzőt.

A termálfürdő halljában a tapolcai és a villanytelepi strandon se kell a saját karóránkat lesni. Igazából Miskolcon bármerre járunk, időben jól tájékozódhatunk. Béla sosem szépíti a dolgokat, elmondja: ezek a félelektronikus, részben még mechanikus szerkezetek nem a technika csodái. Részben hazai és NDK gyártmányúak. Ugyanez a magyar cég csinálja világszerte a stadionok eredménykijelzőit, de nálunk már elavult az infrastruktúra. Egy mester folyamatosan javítja, berheli az órákat, áramkimaradás esetén sorra járja valamennyit, hogy beállítsa, de a kábelbeázások- és szakadások miatt valahol mindig gond van ezekkel az időmérőkkel. A mágus egyre tehetetlenebb. A gyárak leállnak a nagyméretű vasúti órák készítésével. A reklámozók meg még nem fedezték fel az ebben rejlő lehetőségeket.

Egy osztrák cég, a Helvécia tulajdonosa az ország összes utcai óráját - a miskolciakat is - lecserélné. Az ajánlata csábító – valamennyi központi rádiós távirányítású lenne. Ki tudja, miért, a biznisz helyben is elsikkad. Pedig a kovácsoltvas lábakon álló, utcai bútoroknak is tetsző ajándékok feldobnák a belváros képét.

Majd a nyolcvanas években az óra, a karóra kiegészítő divatcikké válik. Sutba vágjuk elődeink márkás, de viseltes, megsárgult számlapú Doxáit. Eltűnnek a nadrágok deréktáji órazsebei. Megjelennek a vízálló, hangtalan kvarcórák, s már a Matáv is kezdi leépíteni a haszontalan szolgáltatásait. Miskolcon mára csupán néhány köztéri óra maradt. A villanyrendőri állja a sarat. Muszáj is neki. Hiszen a párjukat váró randizók mégse leshetik állandóan a mobiljuk kijelzőjét.