Sándor Zsolt borász, a Sándor Zsolt Organikus Szőlőbirtok és Pincészet tulajdonosa elmondta, mindig is sok gyereket akart. – Feleségemmel, Eszterrel viszonylag nagy a korkülönbség közöttünk, és mikor én felhoztam a témát, hogy öt gyereket szeretnék, benne partnerre találtam ehhez. Mára már megvan mind az öt gyermekünk: Bence hét-, Balázs hat-, Luca öt-, Matyi kétéves és Lili három hónapos, aki még igen keveset szól bele a dolgokba, illetve csak a maga módján szól bele, úgy azonban nagyon sokat. Tervszerűségem miatt az első és az ötödik gyermekem születésénél is ugyanazt éltem meg, imádok apának lenni. Boldog lennék főállásúként szülőként, ha rengeteg pénzem lenne, és nem kéne dolgoznom. Persze mindig fura, amikor a legkisebb miatt a többi hirtelen naggyá válik az ember szemében – mondta a borász.
Görög László, a Miskolci Nemzeti Színház színművésze ötvenhárom évesen lett édesapa. Azt mondta, Gizella Eliza születése óta minden napot ünnepként él meg. – Érdekes volt apává válni. Még most is furcsa ez a szó, de mivel mélyen lehetnek kódolva az emberben bizonyos szerepkörök, amik csak adott esetben jönnek felszínre, így ez nekem is ment. Nem tudtam, hogy a boldogságot ilyen módon is meg lehet élni. Hálás vagyok a feleségemnek, hogy ezt megérhettem. Jó lenne alázatosan nevelni: inkább terelgetni, mint utasítgatni, mert ugyanolyan fontos lenne hagyni kiteljesedni őt, mint megóvni a veszélyektől. Gizi nemrég múlt három és féléves. Tökéletesen látni benne Julcsit és engem is mind biológiailag, mind pedig az együtt-töltött napok hatásaként. Ettől függetlenül nagyon élvezzük, hogy ő egy különálló kis individuum – mondta el a színművész, aki hozzátette, vasárnap délelőtt tartják meg a gyermeknapot Győrben, ahol a nagyszülők élnek.
– Nem lesz békebeli gyereknap a világjárvány miatt, ráadásul én Miskolcon próbálok keddtől szombatig, vasárnap délután pedig Pesten oltanak. Csak a társadalmi elvárás miatt különböztetjük meg ezt a napot a többitől, egyébként minden napunk érte van: fagyizunk, biciklizünk, játszótérre vagy éppen kutyát sétáltatni megyünk. Gyurmázunk, festünk, énekelünk, táncolunk és birkózunk. Igyekszünk mindennap mosolyt csalni az arcára. Ha Miskolcon lennénk, biztos, hogy a kedvenc játszóházunkba mennénk, ahova nagyon vágyik, mert ott sokat voltunk a bezárások előtt – mondta a színművész.
Sándor Zsolték kirándulást terveztek a gyermeknapra. – Ez egy családi programsorozatunk része, hiszen már harmadik alkalommal nézzük meg a Bükk más és más nevezetességét: Szeleta-barlang, Kecskelyuk. Persze lesz fagyizás és levezetésnek rollerezés a vár utcáján, a gesztenyefák árnyékában. Mindenkinek van rollere, biciklije vagy éppen futóbiciklije. Mi aktív és természetközeli gyermeknapot szoktunk tartani, nem szeretjük a vásári programokat – mondta a borász, aki hozzátette, általában kívánságműsort tartanak a kötelezettségek után. – Ha megvagyunk a kerti vagy a házi munkával, akkor többségi döntés alapján választjuk ki a közös programot, de ha már sokszor lemaradt egy kérés, akkor persze azt is teljesítjük egy belátható időn belül. Nagyon jók a közös játékok, a kártyázások, a társasjátékozások, a közös olvasások, minden Ruminin túl vagyunk – tette hozzá.
Görög László családjának nagyon sok anekdotája van kislányuk cserfességéről. – Nagyon korán kezdett el beszélni. Mindig megdöbbentő, amikor ő maga asszociál és jön rá valamire. A „gyere ide, Anya, hadd állapítsalak meg” azt jelentette, hogy meg akarta tapogatni az arcát. Nekem pedig ugyanezen a napon azt mondta, hogy „Apa, megfésüllek, hogy ne legyen a hajad olyan bonyolult” – mondta a színművész, aki beszélt arról is, őt meglepi, hogy a felnőttek világlátása képtelen megváltozni egy közös szüléstől, ahol a nő tisztelete mint érzés lángol fel a férfiban. – A gyerekre nézve pedig látjuk annak fontosságát, hogy ő a jövő, a világ múlik ő rajta, és az, hogy őt milyennek neveljük, figyelünk-e rá eléggé. Úgy érzem, világlátásunk tekintetében még mindig a középkorban vagyunk, hiszen nem tudjuk elismerni a másik ember nagyszerűségét, hanem prekoncepciókkal különbséget teszünk nemek szerint, hogy ki mire képes és mire nem. Pedig ezt már meghaladta a világ – mondta.
Sándor Zsolt szerint mindenkinek van tapasztalata azzal kapcsolatban, hogy őt hogyan nevelték. – Például engem nagy szabadságra, amivel sosem éltem vissza, amellett, hogy szüleim szerették tudni, hol vagyok és mikor megyek haza. Mi is így neveljük gyermekeinket, mert feleségemnek is hasonló elképzelése van erről. Törekszünk az adok-kapok egyensúlyra, ami azt jelenti, hogy ha a gyerekek elvégezték kötelességüket, akkor kérhetnek. Ez a kezdetektől fogva így van: együttműködő partnerek vagyunk, nem szolgái a gyermekeinknek. Ebben megpróbálunk következetesek lenni – mondta a borász.
