Igazán érdekes, hogy az avasi kilátó – ami a város egyik szimbóluma határon innen és túl – milyen kiterjedt jelképpé vált az évtizedek alatt. Az Észak-Keleti Átjáró Egyesület külön kiállítást és kiadványt szentelt a témának: összegyűjtöttek jó sok mementót, amelyek valamilyen formában megörökítik Miskolc Eiffel-tornyát. Legyen szó képeslapról, makettről, tetoválásokról és bármiről, aminek csak a képzelet szab határt.

Az egyesület közel 10 éve indította el az Utánam, srácok! című projektjét, amely dióhéjban a miskolciságot, a lokálpatrióta identitást meghatározó tárgyakat, szimbólumokat, emlékeket gyűjti és igyekszik visszahozni a köztudatba. Ennek az utazásnak a legújabb állomása az „Utánam, srácok, a Kilátóba!”.

A cél pedig nem más, mint feltérképezni, hogy az avasi kilátónak „Mi A Szerepe”. Így, csupa nagybetűvel, annak minden történelmi, szimbolikus, ikonikus és hétköznapi jelentésével együtt. Darázs Richárd és Balogh Attila, a szervezet tagjai úgy fogalmaznak, hogy számukra a kilátó nem mint épület, hanem mint olyan szimbólum érdekes, ami sokak életére volt hatással.

Így született meg a „fesztivál”, a kiállítás, a kisfilm és a két „portrékönyv” ötlete. Utóbbiról azt kell tudni, hogy egy tulajdonképpeni képeskönyvről van szó, amelyet lapozgatva a kilátó számos esetben meglepő vizuális megjelenésével találkozhatunk.

Sokukkal kézzelfogható valójukban találkozhattunk az említett kiállításon. Balogh Attila megjegyzi, hogy nem most hirdették meg a kilátós szimbólumok gyűjtését, hanem az évek során folyamatosan gyarapodott a repertoár. Érdekes egyébként: a közel egy évtizedes identitásápolás alatt már eljutott oda a szervezet, hogy vannak, akik automatikusan nekik ajándékozzák a mementókat. Emellett Galambos Gábor magángyűjtő sokat tett hozzá a tárlathoz, illetve a klasszikus felhívásos módszer is életben volt.

A kiadványok ezeket összegzik. Az első kötet az épület változatos szimbolikus feldolgozására és a kapcsolódó szubjektív történetekre koncentrál, míg a folytatás már realistább terepre tér át: szakmai tanulmányok, tervrajzok, egyéb kordokumentumok és még sok egyéb adnak mélységet a legendának.

Ahogy az ember a kilátószimbólum felhasználásának sokszínűségét nézi, könnyedén felmerülhet benne a kérdés: miért nem tapasztalom ma, hogy ekkora „brand” lenne az épület? Balogh Attila emlékeztet, hogy a kilátó az 1963-as átadása után két-három évtizedig országos szinten is nagyon népszerű épület volt. „Minden második miskolci rendezvény vagy vállalat felhasználta mint szimbólumot” – teszi hozzá.

Mára ez alábbhagyott. A kilátó itt van, de azzal, hogy sokáig „üres” volt, egy generáció számára tulajdonképpen kiesett a köztudatból. Pedig mint említettük, eleinte erős marketingértéke volt, és működött benne egy menő presszó is… Manapság az Észak-Keleti Átjáró Egyesület és a hasonló álmokat dédelgetők igyekeznek életet vinni bele, azonban az igazán izgalmas kérdés az, hogy a közelgő felújítás után mihez kezdünk majd a mi miskolciságunk egyik fontos szimbólumával.