Hiányzik a bizalom a jelenlegi kormány felé - Interjú Szűcs Tamással

Indítsunk kicsit távolabbról: 2020-ban Ön lemondott a PDSZ elnöki posztjáról, többek között arra hivatkozva, hogy rengeteg befektetett munka után sem látja azt, hogy sikerült volna felrázniuk a pedagógus társadalmat. Eltelt két év, hetek óta egymást érik a demonstrációk, van-e változás?

- Minden ágazatban, nagyobb tömeget érintő kérdésben vannak különböző periódusok. Most lehet érezni, hogy ebben a kérdésben van egy felfutó szakasz, ez tehát változott. Még nagyobb az elégedetlenség és ennek kapcsán lehet érezni egy olyan hullámot, amelyet érdemes mindenképpen erősíteni, hátha végre átüti a kormány ingerküszöbét és lebont néhány falat.

Mondhatjuk akkor, hogy mára aktívabbak lettek a pedagógusok, és az őket támogatók is? Hogy most 2022-ben egy szélesebb réteget sikerült felrázni?

- Mindenféleképpen, egy fokkal jobb a helyzet. Körülbelül egy évvel ezelőtt elindult egy folyamat, annak hatására, hogy a pedagógus társadalom eljutott a teljesítőképessége határára, a fizetések eddigi rendezése és az az életpályamodell, amellyel ezt megpróbálták igazolni, az végképp lejáratta magát. Az OECD országok közül a magyar pedagógusok fizetése vásárlóértéken a legalacsonyabb, miközben a legnagyobb óraszámuk van. Évek óta mondjuk azt is, hogy egyre égetőbb probléma a tanárhiány. Ezek a problémás kérdések mára összeértek. Az emberekben is kezd kialakulni az a kép, hogy itt nagyon nincsenek rendjén a dolgok. Sokan megtapasztalják például, hogy nincsenek tanárok.

A legfrissebb közvélemény kutatások is visszaigazolják, hogy a társadalom nem pedagógus része is egyre érzékenyebben és támogatóbban reagál a tanárok és a diákok megmozdulásaira és jobban értik a problémát. Azt például, amit Ön is mondd, hogy nem csak a fizetésekről van már szó, hanem adott esetben arról, hogy egy iskolában nincsen esetleg fizika szakos tanár.

- Igen, így van. Az október ötödikei nagy megmozdulásunk például olyan szinten átütötte át már a kormány ingerküszöbét is, hogy magában a Kossuth Rádióban is negyven, negyvenöt másodpercig foglalkoztak vele, és már sem pozitív, sem negatív irányban nem kommentálták. Ezek olyan jelek, amelyek azt mutatják, hogy valóban átütöttük az emberek ingerküszöbét is, az aktuális hatalom már a saját szavazóbázisát is veszélyeztetheti egy negatív hozzáállással.

Annál is inkább, mivel egyre több egyházi iskola kapcsolódik be vagy ott dolgozó pedagógusok is részt vesznek a demonstrációkon, a nevüket adják hozzá.

- Így igaz, pedig náluk még egy relatív előny is van, ha nem is feltétlenül a bérekben, de az infrastruktúrában mindenképpen. De már ez a relatív előny is kevés ahhoz, hogy mindenhol csend legyen. Ebben például a piaristák járnak az élen. Ők a legbátrabbak szerintem. Itt Miskolcon nagyobb az ellenállás, nagyobb a csend.

A javuló közvélemény kutatási adatok ellenére is az látszik, hogy továbbra is létezik a bal-jobb, kormányzat-ellenzék megoszlás abban is, mint szinte minden közéleti vagy politikai kérdésben, hogy ki hogyan áll a pedagógus tüntetésekhez. A kormánypártok szavazói például azt látják, hogy minden megmozduláson ott vannak az ellenzéki politikusok is, felszólalnak, sokszor úgy tűnik, hogy az oktatás helyzete csak ürügy nekik arra, hogy a kormány ellen hergeljenek, miközben közülük többen voltak már kormányon és ők sem oldották meg ezeket a problémákat. Számukra tehát ezek kormányellenes, ellenzéki demonstrációk innentől kezdve, ezért akkor sem állnak önök mellé, ha egyébként egyetértenek a pedagógusok céljaival. Mennyire ellenzékiek ezek a tüntetések és egyáltalán leválasztható-e róla a politika?

- Semmivel sem ellenzékibbek ezek a megmozdulások a részünkről, mint amikor a mostani kormány volt ellenzékben és kísértetiesen hasonló nyilatkozatokat tettek akkor ők ellenzékként, mint amiket most tesznek az ellenzéki politikusok. Ebben tehát semmi ilyen nincs, a szavazótáborok megtévesztése és manipulációja zajlik. Aki józanul szemléli ezt a világot, az tökéletesen tudja, hogy ezeket a tiszta mozgalmakat a pártpolitikai erők mindig megpróbálják a maguk érdekében használni. Mi szervezők, például a PDSZ részéről, tudjuk, hogy pártpénzek nincsenek ebben és mindig kérjük, hogy a pártlogókat ne használják a velünk szimpatizáló pártok. Azt teljesen botorság lenne megtiltani, hogy a pártok képviselői, pártlogók nélkül, részt vegyenek, akár állampolgárként, akár politikai számításból a rendezvényeken. Nagyon sok megmozdulást láttam, szerveztem magam is, országos és helyi szinten, és tökéletesen tisztában vagyok azzal, mennyi ezekben az idegen forrás (semmi), mennyi az önkéntes munka (nagyon sok), és a szakszervezetek pénze, amit a tagdíjakból tudunk erre fordítani. Felháborodhatnék, elutasíthatnám, hogy ezek ellenzéki megmozdulások, de tudom, hogy teljesen mindegy mit csinálunk vagy mondunk, aki így akarja ezt látni, az így fogja látni. Egészen addig, amíg be nem kopogtat az unokája vagy a gyermeke, hogy az unokájának nincsen kémiatanára, matektanára. Addig így fogja ezt látni.

Egyébként egy ellenzéknek mi más dolga lenne, mint, hogy keresi a fogást a kormányon? Ez a feladata! Egy természetes dolog az, ha a civilek, a társadalom bizonyos csoportjai problémás dolgokat találnak, problémákra hívják fel a figyelmet, akkor a mindenkori ellenzék erre reagál. Ez természetes dolog, ezzel nincs mit kezdeni. Ezt rossznak beállítani a közéletbeli tájékozatlanságot mutatja. A pedagógus szövetségek nem kötöttek szövetséget egyetlen politikai párttal sem. A vezetőik zömében nem tagjai egyetlen pártnak sem. Van egy határ. Bárki, aki egyetért, ott van és tömeget mozgósít, segítséget ad az elfogadható, ha nem kéri cserébe, hogy népszerűsítsük a pártját. Ez csak nálunk szokatlan, nyugaton természetes. Rengeteg tanulnivalónk van még. Ezért is örülök annak, hogy a fiatalok, diákok is részt vesznek, és akit ez zavar az olvassa el Aáry-Tamás Lajosnak az oktatási jogok biztosának a cikkét, aki harminc éve ezzel foglalkozik és tisztába teszi ezt a kérdést. Ezek hatalmi játszmák, nekünk nem ezzel kell törődnünk.

Említette az október ötödikei petíció átadást, amelyben a diákok Alaptörvényben foglalt jogaira hívták fel a figyelmet, és a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) vezetőjével Molnár Zoltánnal közösen nyújtották át az Alapvető Jogok Biztosának regionális kirendeltségén. Történt-e azóta fejlemény az ügyben, van-e valamilyen reakció?

- Ez egy országos akció volt, hét településen lett beadva a petíció. Ezek összefutottak az alapjogok biztosánál, akinek, mint indítványt, ki kell vizsgálnia, végig kell futtatnia a hivatalos eljárás szerint. Mi ennek a beadványnak az oka, milyen következményekkel jár, milyen módszerekkel lehetne a problémás területeken változtatni – mondjuk azon, hogy egy régióban kilencszáz szaktanár ne hiányozzon a rendszerből. Ilyenkor a hét beadványt egyesítik, összeülnek a szakemberek és megvitatják. Van egy harminc napos határidő, amely után választ kellene kapnunk, de konkrét esetben ez várhatóan tovább tart majd. Ez az akció jó volt figyelemfelkeltésnek is, de az állami szerveknek is dolgozniuk kell vele. Ez egy jogilag megalapozott és nagyon okos lépése volt a PSZ-nek, amelyhez csatlakoztunk.

Hogy a küzdelem nem haszontalan, azt mutatja az is, hogy a napokban a kormány több bejelentést is tett, sőt, kötelezettséget vállalt az EU felé is, arról, hogy a következő három-négy évben felgyorsítja a pedagógus fizetések emelését, amelyek így 2025-2026-ig elérik a diplomás bérek legalább 80 százalékát, és az akkori átlagbér a 776 ezer forintos szintet. Hogy értékeli ezt, és mikor mondhatják azt, hogy elérték a célokat?

- Ezek a bejelentések egyelőre nem többek kommunikációnál. Ráadásul a bérrendezést elosztották négy évre. Itt azonnali beavatkozásra van szükség, nem lehet vacakolni, mert nincsen fiatal belépő a rendszerbe. Vagy megértik, hogy azonnali béremelés kell vagy az anyagi probléma továbbra is fenntartja az elégedetlenséget és a sztrájkot. A jó szándékot is ki kellene fejezni azonnal olyanokkal például, hogy amnesztiát, méltányosságot adnak a kirúgott tanároknak, módosítanak a sztrájk-törvényen. Ezekhez nem kell pénz sem, ahogy ahhoz sem, hogy hozzálássanak a szabadabb tankönyvválasztás megteremtéséhez. Úgy gondolom, hogy ezekben ki lehet fejezni a jó szándékot, és, ha ebben látnánk előrelépést, akkor elkezdenénk komolyan venni a további ígéreteket is, például a bejelentett bérrendezésről. A bizalom azonban nincs meg a jelenlegi kormány felé. Ezt csak nagyon-nagyon erős lépésekkel lehetne helyreállítani.

Akkor addig, amíg ez a bizalom nem áll helyre, maradnak a tüntetések és a sztrájkok?  
 - Igen, folytatódnak a demonstrációk a fővárosban és vidéken is, amelyek egymásra rakódnak. Az embereknek van vágya arra, hogy kifejezzék, hogy valami nincsen rendben az oktatásban. Azt sem tagadom, hogy van, akinek az egész kormányzattal szembeni kiállásához tartozik egy ilyen tüntetésen való részvétel. Mi szervezők nyilván igyekszünk a konkrét problémákra irányítani a figyelmet. Lesznek sztrájkok, polgári engedetlenségek, amelyek a legnagyobb mozgósító erővel bírnak. Meg lehet nézni, hogy mekkora a hatása, amikor egy elvi probléma megszemélyesül valakiben, akit meghurcolnak és a közösség úgy érzi, hogy jogtalanul – lásd Dezsőfi György leváltott igazgatóhelyettes ügyét a miskolci Herman Ottó Gimnáziumból -, akkor ugrásszerűen megnő az aktivitás. Tehát a tömegeket megmozgató sztrájk mellett, amely törvényes eszköz, a polgári engedetlenség az, amely feszegeti azokat a határokat, megszemélyesül arcokban, amelyek mozgósító erővel bírnak. Ezek, összekapcsolódva az általánosan romló gazdasági, anyagi helyzettel, áttörhetik az ingerküszöböt. És mondhatják, hogy rossz a helyzet és nincs pénz, de egyrészt nem minden pénzkérdés, másrészt – és nem akarok demagóg lenni -, amikor éppen egy hatalmas céget vásárol meg a kormány, amely árából rendbe lehetne tenni a pedagógus béreket, legalább egy évre, akkor teljesen egyértelmű, hogy a szándék is hiányzik. Amíg nem leszek konkrét és azonnali lépések, a nem anyagi kérdésekben a jó szándék megnyilvánulása, a bizalom helyreállítására való törekvés, addig nem mondhatjuk, hogy célt értünk és le lehet állni.