Húsvéti falatokkal és pezsgőöntéssel ért finisébe a gasztronómiai csapatverseny

Amint arról korábban beszámoltunk, a Schnitta Sámuel Magyar Éttermi Kultúráért Egyesület hetedik alkalommal rendezte meg a vendéglátó alapszakmák oktatásában résztvevő technikumok és szakközépiskolák számára az emlékversenyt, amelynek most a Miskolci SzC Szentpáli István Kereskedelmi és Vendéglátó Technikum és Szakképző Iskola adott otthont.

A szakács, cukrász és pincér tanulóknak az ország hét régiójában tartottak válogatót, ahonnan a hét legjobban teljesítő iskola csapata került a döntőbe, és meghívást kapott a tavaly első helyezést elérő párkányi csapat is. Így nyolc öt fős csapat szállt versenybe egymással, stábonként két szakács, két cukrász és egy pincértanuló, hogy kiderüljön, ki a legjobb 2025-ben. 

A háromnapos gasztronómiai emlékverseny első napján, kedden tartották az ünnepélyes megnyitót, szerdán és csütörtökön zajlott a munka dandárja. Ahogy a helyszínen hallottuk, a második napon majdnem este tíz óráig dolgoztak a csapatok, a jobbnál jobb falatokon, nyakukban a szigorú zsűrivel. 

1

A megmérettetés talán leglátványosabb programja a szerdai látványebéd volt, amelyet a Miskolci Gasztro Centrumban készítettek és szolgáltak fel. Az ötfogásos ételsor étrendjének, ital sorának összeállítása, a menükártya szerkesztése és a szervírozás komoly kihívás elé állította a versenyzőket, ám többnyire pazar kompozíciók kerültek a szakmai zsűri elé. A zárónapon, csütörtökön húsvéti tematikában kellett finom falatokat, úgynevezett finger food-okat, tortákat és a versenyre megálmodott pálinkás bonbonokat készíteni, miközben a pincérek szaktudását díszasztalok terítésével és pezsgőbontással, szakszerű kitöltéssel tesztelték. 

Vantal Gábor, a verseny igazgatója elmondta, a három nap alatt szigorú szakmai szempontok alapján értékelték a versenyt, a szakács és a cukrász versenyzőket külön, illetve a pincérversenyzőket is külön. Voltak mind a három szakmára külön-külön szabott feladatok is, valamint – a szerdai fordulóban – olyanok is, amikor az egész csapat együtt, csapatként dolgozott, ahogyan az élésben egy valódi étteremben is történik. 

- Valós helyzetben kellett, hogy dolgozzanak, amikor meleg volt a konyhán, hűtött volt a cukrászműhely, és izzadtak a pincérek is, hiszen olyan feladatokat kellett megoldaniuk. Sok szempontot értékelt a zsűri, ezekből az első az állóképesség. Ehhez a versenyhez, amit most már hetedik alkalommal rendeztünk meg - ebből harmadszor Miskolcon -, és ezekben a szakmákban erre szükség van. A másik a kommunikáció, amely nagyon fontos, a vendéggel is, a munkatársakkal is. Ezeken túl a szakmai tudás az, ami mindenképpen meg kell, hogy legyen, akár az elméleti, akár a gyakorlati részről beszélünk – ismertette a verseny igazgatója. 

Hozzátette, körülbelül tíz olyan elem van, amelyeket figyel a zsűri, de ez a három talán a legfontosabb. Azért, mert a munkájuk során majd vendégekkel kell kommunikálniuk, az állóképesség pedig a vendéglátásban, ahol a nyolc óra nem nyolc óra, és folyamatosan bírnia, tűrnie kell a versenyzőknek a stresszt is, alapvető fontosságú. Itt is egy stresszes versenyhelyzet volt, az ország legjobb nyolc csapata mérte össze tudását, Győrtől Kisújszállásig. 
Vantal Gábortól megtudtuk, mint minden ilyen versenyen, náluk is serlegekkel és oklevéllel ismerik el a teljesítményt, de minden egyes döntőben résztvevő csapat kap még, egy egy vagy két éjszakás, sőt az elsők egy három éjszakás üdülést is, teljes ellátással. A fődíj egy Borszékre történő utazás. 

A helyi csapat tagja Asztalos Dániel, a Miskolci SzC Szentpáli István Kereskedelmi és Vendéglátó Technikum és Szakképző Iskola tizenegyedik osztályos tanulója, aki szakács-szaktechnikus lesz, ha nagy lesz, beavatott, hogy nem érezték komoly kihívásnak a versenyt, mert úgy gondolja, hogy a csapatuk nagyon jól felkészült. Az egészséges izgalom azért megvolt mind a három napon. 

- A feladatokat próbáltuk a legjobb tudásunk szerint véghez vinni, és ez szerintünk sikerült is. Az én kedvencem mindenképpen az élőkonyhai főzés volt, ahol nagyjából négy-négy és fél óra alatt kellett egy ötfogásos menűsort készítenünk. Ezt próbáltuk a lehető legjobban megoldani – mondta Dániel. 

1

Közölte, a versenyre az elődöntő óta készültek, tehát lényegében már tavaly ősztől. Ez egy nagyon hosszú folyamat volt, számos álmatlan éjszaka, és nagyon sok áldozat van mögötte. Felkészülés közben próbálták a lehető legjobban modellezni és megtapasztalni azokat a körülményeket, amelyek várták őket a versenyen. A rendezvény végéhez közeledve úgy látja, ez elég jól sikerült. A felkészülés nagyon hosszadalmas volt, de azt a folyamatot is élvezték.