Húsvéti remény

Jézus Krisztus a zsidó Pászka ünnep idején meghalt értünk. „Szeretett engem és önmagát adta érettem” – mondja róla Szent Pál apostol (Gal 2,20). A megtestesült Ige tudta előre, hogy időről időre baj lesz velünk. S mégis megelőlegezte felénk a szeretet legnagyobb megnyilvánulását: életét adta értünk. Amikor keresztre feszítették, amikor szinte mindenki elhagyta, akkor mindenkiért áldozta fel istenemberi életét. Mert személy szerint szeretett mindegyikünket.

Egyik későbbi apostola abban látta Jézus küldetésének lényegét, hogy „a halál által lerontsa azt, akinek halált osztó hatalma volt, az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akiket a halál félelme egész életükön át rabszolgaságban tartott.” (Zsid 2,14-15) Ez ma, a globális halálfélelem évében igencsak aktuális. Jézus még a halálban is hasonló lett hozzánk, hogy irgalmas és hűséges főpap legyen Isten előtt, hogy kiengesztelje a nép bűneit. Így „mivel ő maga is elszenvedte a kísértést, segítségükre tud lenni azoknak, akik kísértést szenvednek.” (Zsid 2,14)

Kísértést, nagy megpróbáltatást szenved ma az egész világ. Jó tudnunk, hogy még a teremtő Igének, a Megváltónak is bőven kijutott ebből. Nemcsak akkor, amikor étlen-szomjan járta végig a Szentföldet, segítséget és gyógyulást ígérve a hozzá folyamodóknak. Hanem amikor nagypénteken mindenkitől elhagyatva került a keresztre. Illetve valahányszor ellenfelei azóta is a sírba kívánják, ügyét elévültnek tekintik, őt magát pedig örökre halottnak akarják nyilvánítani.

Húsvétkor Jézus feltámadását ünnepeljük: hogy megszabadítva sokunkat a halálfélelemtől a saját életéből kínál meg bennünket. S ahogyan sokszor énekeljük: „a sírban lévőknek életet ajándékozott”. Ideértve mindazokat, akiket a második és harmadik hullám betemetett. De nemcsak a sírban lévőknek, hanem nekünk is. Hiszen már korábban világosan megmondta: azért jött, hogy életünk legyen és bővebben legyen. Jó pásztorként biztosította számunkra a boldogabb élet lehetőségét. A húsvéti tojás csak szerény jelképe a bővelkedő életnek, amelyet a feltámadott Jézustól kapunk.

Húsvét azt is jelenti, hogy még a világjárvány idején, egy korlátozásokkal teli év után sem lettünk elfelejtve. Isten és a feltámadt Jézus törődik velünk, vesztegzár nélküli boldog életet szán nekünk. Megadja az esélyt arra, hogy újra levegőhöz jussunk, hogy jobb életünk legyen. Ő előbb szeretett minket, és szabadságot adott nekünk.

„Ma mindenek betelnek világossággal” – énekeljük templomainkban. A szívünk-lelkünk is teljék be tavaszi fénnyel, Jézus feltámadásának örömével! Segítsünk egymásnak, hogy az önzetlen szeretet tiszta fénye és öröme húsvét utánra is megmaradjon, és hogy Isten kedve szerinti jó emberekké váljunk! Ez tegyen igazán és végérvényesen szabaddá bennünket! Ezt kívánom minden miskolci családnak és polgárnak az idei húsvétra, a feltámadt Jézus kegyelméből.