Mindez önmagában nem lenne meglepő: a kárpátaljai társulat gyakran vállal vendégjátékot Magyarországon, Örkény István éteri tragikomédiájának színpadi verziója pedig a társulat egyik legsikeresebb produkciója volt. A keserű pikantériát – mind az Örkény-féle darab, mind a társulat jelenlegi helyzetét tekintve – a háború adja.

Az ingázás egy dolog: harminc éve játszanak otthon, majd járják Kárpátalja településeit, vagy vendégjátékra indulnak Magyarországra. Hajnali kelés, buszút, próbaelőadás, majd vissza a buszba, és éjszaka haza. Idén február 24-én azonban minden megváltozott számukra.

Az orosz-ukrán háború kitörése óta a társulat jórészt Pesten van: játszanak a Nemzetiben, és számos vidéki városba is hívják őket. A színház feladata kettős: egyfelől játszik a társulat – ez tartja bennük az életet –, míg Beregszászon a színházépületben menekülteket látnak el. Kényszerű portfólióbővítés ez, ami számos áldozattal jár.

- A hadiállapot miatt nehéz helyzetbe került a színház, hiszen a megszokott játszóhelyen nem tudunk előadásokat bemutatni; nem csak azért, mert az épületben kijevi menekülteket szállásoltunk el, de azért sem, mert az országban érthető módon nem tartozik a kultúra jelenleg a legfontosabb dolgok közé – árnyalta a helyzetüket Sin Edina, a Beregszászi Színház igazgatónője, hozzátéve, az állandó légiriadó, valamint a bombatámadások is árnyalják a hangulatot.

Ahhoz, hogy a színház működni tudjon, és – mint intézmény – túlélje a háborút, értve ezalatt, hogy meg tudja tartani például a társulatát, valamilyen formában játszaniuk kell.

- Szerencsére a magyar színházi társadalomnak köszönhetően számos felkérést kaptunk. A budapesti Nemzeti Színház elöljáró volt ebben: a Tóték című előadásunkat tíz alkalommal tűzték műsorra. A vidéki színházak is sorra jelentkeznek. Felléptünk már Győrben, Kaposváron, Székesfehérváron, Dunakesziben és Miskolcon, majd jön Zalaegerszeg és Debrecen, de több más helyszínnel egyeztetünk.

Sin Edina szerint kicsit abszurd egybeesés, hogy pont az Örkény István jegyezte mű átiratát játsszák ebben a helyzetben.

- A hadiállapot előtt újítottuk fel a darabot. Sajnos az élet úgy hozta, hogy nagyon sok hasonlóságot mutat jelenleg a színdarab az élettel. Mindezek mellett fontos leszögezni: a színház addig él, amíg játszik a társulat, ebbe tudunk kapaszkodni: azt csináljuk, amire létrejött ez a színház 30 évvel ezelőtt. Éppen ezért nem csak a Tótékat játsszuk, de egy új darabba is belekezdtünk: Vidnyánszky Attila vezetésével próbáljuk a Helység kalapácsát, aminek május 18-án lesz a bemutatója Budapesten, a Nemzeti Színház Kaszás Attila termében - tudatta Sin Edina.

- Ez egyfajta üzenet is részünkről: bármi történjen, fontosnak tartjuk mind a magyarság, mind a színjátszás iránti elköteleződésünket. Az, hogy meddig leszünk képesek ezt ilyen formában megélni, az a nagypolitika asztalán dől el, de mi magunktól nem fogjuk feladni a játékot – szögezte le az igazgató.