Emlékszem, egy vidéki kisszövetkezet elnökének íróasztalán méretes földgömb díszelgett a hetvenes években. Fényt árasztott, és beállíthatták forgásra is. Megirigyeltem, olyan dekoratív, tekintélyt parancsoló, sajátos miliőt sugárzott az irodában. Ám mint díszlet kakukktojásként lógott ki a főnöki szoba puritánságából.

Nos, mi ez a gömb ahhoz képest, amit Márton Mátyás, volt osztálytársam, a miskolci Földes Ferenc Gimnázium egykori tanulója egyetemi hallgatóinak bevonásával, „kalákában” restaurált 2012-re, majd ennek felhasználásával, további szakemberekkel együttműködve, három művészi hasonmáspéldányt alkottak 2019-ig. Nekünk Matyi, egyébként emeritus, de máig energikus, a Magyar Tudományos Akadémia doktora. Utolsóként érkezett a hétvégi, immár kit tudja hányadik osztálytalálkozónkra. A vén diákok hagyományos beszámolóján elárulta: kartográfusként máig is állandó látogatója a Széchenyi Könyvtárnak, hallgatóit rendre magával vitte az ottani régi térképek tanulmányozására. 

Mindannyiszor megcsodálták az egyik függöny mögött féltve őrzött, óriásnak tetsző gömböt, amelyet Perczel László – a nevezetes Mórnak a fivére - nyugalmazott katonatiszt apósa birtokán 1862-ig, közel tíz éven át készített. Különleges alkotás a forgatható, állványra helyezett, az egyenlítőnél csaknem 130 centiméter átmérőjű fagömb. Facikkelyekből összerakva, gipsszel borítva és pergamenre rajzolt, gömbre kasírozott térképpel dekorálva. Pontosan 10 milliószoros méretarányban.

Matyi régóta szemezett ezzel a különleges történelmi ereklyével, ám nem sikerült szponzorokat találnia. Hallgatói segítségével végül csak eljött az idő, amikor a csillagok állása is kedvezett, és elszánták magukat a nagy munkára. Végül 2019-ben sikerült készre jelenteni a már nagyközönség számára is bemutatható három művészi hasonmást. Ezek közül egyet mi is láthatunk időnként a Karmelita kolostor könyvtárszobájából történő televíziós interjúkban.

Matyi kartográfus, térképész nem egészen véletlenül csöppent ebbe a tudományba. Elárulta, hogy a régió legjobb gimnáziumába készülve alaposan felmérte a terepet, s ráijesztettek. Azzal rémítették, hogy sokan földrajzból véreznek el, így aztán a szokásosnál jobban gyúrt erre a tantárgyra. Meg is lett az eredménye. A Perczel-gömb restaurálása és újraalkotása – szerénykedett – a tanítványai segítsége nélkül nem sikerült volna. Felosztották a Földet, cikkelyeit digitálisan újrarajzolták, a gyakran olvashatatlan neveket újraszerkesztették. Majd grafikusok segítségével megismételték, hogy megmaradjanak a régies, Perczel László kézírását utánzó megírások. A nyomatokat kézzel festették és kasírozták az új hordozógömbre. Mint laikus kifaggattam, feltüntették-e az elmúlt évszázadok földrajzi felfedezését, korrigálták-e az országhatárokban történt változásokat. A válasz határozott nem. Szentségtörés lett volna bármilyen korrekció.