Két visszatérő eleme volt az augusztus 24-i programoknak: a 200-as szám és a pezsgő. Miskolc régóta készült erre az alkalomra. Az ideit a kultúra évének kiáltott ki a város annak tiszteletére, hogy 200 esztendővel ezelőtt kezdte meg a működését a város legjelentősebb kulturális intézménye, a helyi kőszínház. Társulati ülés rúgta be az ünnep motorját, majd a teátrum korábbi előadásainak plakátjaiból álló kiállítást nyitották meg. Ezután Fedor Vilmos és Somorjai Lehel Színház a város tenyerén című könyvének bemutatójára kerül sor. A nap koronaékszere A tatárok Magyarországban című Kisfaludy mű díszbemutatója volt – ezt a darabot játszották először 1823-ban a Miskolci Nemzeti Színházban.
Az emberi hógolyó a programok során lavinává duzzadt: a Szent István téren felállított színpad előtt már nagyjából 1500-an ünnepeltek. A tömeg együtt fújta el a teátrum születésnapi tortáján lévő 200 gyertyát.
Ezeket természetesen csak egy amolyan színpadi tortára lehetett stócolni, de volt igazi édesség is: MNSZ-logóval ellátott pecséteket rejtettek el szerdán és csütörtökön a színház környékére. Aki ilyet talált, kuponra válthatta, és kapott egy szeletet a valódi születésnapi tortából. A Szent István téri záróeseményt számos beszéd és program tarkította.
Béres Attila igazgató többek között elmondta, sok helyen rendezett, de nem tapasztalt még olyan szeretet, amivel a miskolciak viseltetnek a színházuk iránt.
Veres Pál polgármester is megosztotta ünneplőbe öltöztetett gondolatait.
- Az az érdekes a színházban, hogy jegyváltás után van, kinek a kakasülőn, másoknak a páholyban jut hely, de ez nem jelent különbséget, mert amikor ott vagyunk, együtt éljük meg azokat a pillanatokat, amiket a nagyszerű színészeink varázsolnak elénk. Együtt nevetünk, együtt hatódunk meg. A színház közösséget teremt. Olyat, ami erős, és amire igazán büszkék lehetünk – fogalmazott a város első embere, aki beszéde végén felköszöntötte az immár 200 esztendős teátrumot.
