MÁV: a késés, ami biztos
Nem irigyeljük a Mávinform Facebook-oldalának kezelőjét! Ha felkeveredünk az oldalra, láthatjuk: rendíthetetlenül közli a posztokat jelentős - olykor 100-240 perces - késésekről, lerobbant mozdonyokról, leszakadt felsővezetékekről, átszervezésekről, vonatpótlózásról, mindezeket frissítésekkel, újraindulásról, hibajavításról, problémamegoldásról szóló hírekkel tarkítva.
Érzésre különösen megnőtt a késések száma és mértéke az utóbbi időben, legalábbis ezt tapasztaljuk, ahogy a Tiszai pályaudvar kijelzői előtt állunk. Nóra (teljes nevét nem szerette volna vállalni - a szerző), míg várakozik mellettünk, elmeséli a legutóbbi kálváriáját. Két hónapja IC+ 1 osztályú kocsival szeretett volna az édesanyjával a fővárosba utazni - már a peronon álltak, amikor közölték az utasokkal: nem indul a járat. - Nem késett, hanem konkrétan nem jött. Ilyet én még nem tapasztaltam! Egy óra várakozás után végül érkezett egy alacsonyabb osztályú szerelvény, de ezen rengetegen zsúfolódtunk össze. Online vettem meg a jegyeket, emiatt aztán óriási kavarodás volt, amikor vissza akartam kérni a különbözet árát. Hosszas levelezés és telefonálás után most jutottam el odáig, hogy talán megkapom a több ezer forintot. Az ügyfélszolgálatra nem lehet panasz, segítenek; inkább a rendszerrel van baj - vélekedett.
Nagy Kitti szintén vonattal szokott Budapestre koncertekre, színházba utazni.
- Én imádok vonatozni, de azért előfordulnak késések, magam is tapasztalom. A higiéniával sem vagyok mindig megelégedve. Összességében azonban a célnak megfelel. Ja, és nagyokat tudok aludni rajta - teszi még hozzá mosolyogva.
Tóth Katalin tavasz óta hetente egyszer utazik vonattal a Miskolc-Budapest távon oda-vissza. Az applikációs jegyvásárlásért odavan - azért már kevésbé, hogy az ország keleti részén régebbi szerelvények járnak. - Néha úgy érzem, hogy a gyermekkoromban megismert vonatok közlekednek ma is. Oké a retroérzés, de a higiénia azért nem mindig stimmel - jegyzi meg, hozzátéve: tavasszal még percre pontosan indultak és érkeztek a vonatok, most azonban átlagosan félórás késésekkel kell számolni a pályafelújítások miatt. - Legalább figyelmeztetnének rá, például az appban, hogy tudjunk tervezni! Mindent összevetve azonban azt mondom: továbbra is szívesen járok vonattal - teszi hozzá.
Toboz Csilla vasutascsaládba született, a mai napig sokat utazik vonattal.
- Nem mondom, hogy a körülmények tökéletesek, de van, amikor élhető. Az IC-k - igaz, magasabb árkategóriás helyjeggyel - klimatizáltak, sőt: büfékocsiban is vásárolhatunk, nem is feltétlenül aranyáron. Ez pozitív - mutat rá.
Azt javasolja azonban, hogyha valaki átszállással utazik, akkor 10-15 percnél több időt hagyjon magának erre - egyébként szinte biztos, hogy lekési a csatlakozást.
Kollégánk, Tajthy Ákos, idén is az Ezüstpart expresszel utazott el a dunántúli kerékpártúrájára. Ő még annyit tett hozzá, hogy a sajtóban megjelenő és a barátaitól hallott hírek után a leginkább azon lepődött meg, hogy a vonat egy percet sem késett. - Az persze más kérdés, hogy a Tiszai pályaudvaron és a fehérvári állomáson is majd' leolvadt a kijelző azon része, ahol a késéseket mutatják. Szóval a miénk nem, cserébe rengeteg más vonat késett - teszi hozzá. A visszaúttól kicsit tart is, pontosabban: nem tudja, mit reméljen. Az állami vasút dolgozóinak munkáját viszont méltatta. - Beszélgettem többükkel, és azt tudom mondani, hogy minden tiszteletem az övék. A lassúcska járműbeszerzések, az akadozó, elmaradó karbantartások mellett egyedül az ő hivatástudatuk tartja egyben a magyar vasutat - vélekedett.
