Nyugatról keletre, Zalából Borsodba – szó szerint hosszú útja vezetett az egerszegi gimnáziumból a Miskolci Egyetemre. Sokáig úgy tűnt, nem is marad a borsodi megyeszékhelyen Horváth Zita, aki augusztus 1-étől a felsőoktatási intézmény rektori ügyeket vivő általános rektorhelyettese, 2021. február 1-jétől pedig rektora.

– Szokták mondani, vagy megvan a kémia, vagy nincs. Nehéz tehát pontosan megfogalmazni, miért alakult így. Emlékszem, amikor 1991-ben először leszálltam a vonatról a Tiszai pályaudvaron, elsírtam magam. Azt gondoltam, nemhogy 5 évet, de 5 napot sem fogok kibírni távol az otthontól.

Valószínűleg a fáradtságnak is betudható a „kiborulás”: a zalai és a borsodi megyeszékhely közötti távolságot akkoriban (is) röpke 7-8 óra alatt lehetett megtenni gyorsvonattal, beleértve a helyiek által csak „göcseji lassúnak” nevezett járattal való zötyögést is. Ráadásul minden hétvégén hazajárt, amikor még a Miskolci Bölcsész Egyesületnél tanult. Innen került az abban az évben alapított Bölcsészettudományi Intézetbe – és az Egyetemváros, a kollégiumi élet mindent megváltoztatott. – Jól éreztem magam a szobatársaimmal, az évfolyamom 70 százaléka az egyesülettől jött át, sokakat ismertem tehát, a mai napig élő barátságok születtek. Mind-mind erősítette a kötődésemet.

Az otthon erre

A fordulatot – elsőre talán nem is gondolnánk – egy DVTK-meccsen érezte először. A ZTE volt az ellenfél. – Mind a mai napig szeretem a focit. Apukámmal rendszeresen jártam meccsekre. Az ominózus mérkőzés alkalmával meglátogatott Miskolcon. Együtt mentünk ki a stadionba, ahol döntetlent játszottak a csapatok – ekkor vettem észre, hogy valami megváltozott, mert mégiscsak a zalaiaknak kellett volna szurkolnom, de legalább annyira szorítottam a diósgyőrieknek is.

Egy csapásra megszépült minden, Miskolc és a Bükk értékei rabul ejtették. – Sokkal szebb ez a város, mint azt sokan gondolják. Hozzáteszem, megpályázhatnám Miskolc jószolgálati nagykövete címet is, annyi dunántúli rokont, barátot hozok el ide évről évre. És mindenki úgy távozik, hogy egy kellemes és élhető város képét viszik magukkal. Szeretem járni a Bükköt is; a göcseji dombok után nem biztos, hogy egy alföldi városban egyetemista maradtam volna.

Elmeséli azt is, hogy amikor már a fővárosban dolgozott, munkatársai gyakran megkérdezték tőle a munkahét végén: merre áll az autó orra, az M7-es vagy az M3-as felé? – Jogos volt a kérdés, mert akár Zalaegerszegre, akár Miskolcra indultam, mindkettőre azt mondtam, hogy hazamegyek.

Minden más unalmas

A Zalai Megyei Levéltárba tehát már nem tért vissza. Az akkori tanszékvezető, Bessenyei József marasztalta. Jött a doktori iskola, majd a tanársegédi állás. 1999-et írunk – ekkor kezdődött az oktatói tudományos és vezetői pályája. De miért pont a történelemtudomány? – kérdezzük. – Egész egyszerűen minden mást unalmasnak találtam, de a választás alkat kérdése is. És persze döntő volt, hogy jó tanárok oktattak általános és főleg középiskolában. Nem tudok sehová sem úgy elmenni, hogy ne a történelmi múlt jusson eszembe egy épületről. Vallom, hogy egy ország, egy nemzet a múltjával, kultúrájával és hagyományaival érthető csak meg igazán.

Kutatási területe a 17-18. századi gazdaság- és társadalomtörténet, kiemelten a paraszti társadalom, valamint a történetírás története. – A történettudományban nincsenek olyan egzakt tények, mint például a matematikában, mégis ki kell alakítanunk magunkban egy kerek történetet a források, a szakirodalom alapján. De ebben ott vagyok én is: ha írok valamit, nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy ebben a korban élek, hogy dunántúli, hogy katolikus vagyok. Ha elmennénk öten történészek megnézni egy filmet, ötféleképpen írnánk le, pedig ugyanazt láttuk mindannyian. Nem azért, mert hamisítani akarjuk a történelmet, hanem mert más-más fontos nekünk.

„Csak a Miskolci Egyetem!”

Nem könnyű terep a magyar (felső)oktatás, mégis, helyettes államtitkárként 3 évet dolgozott nagyobb konfliktusok nélkül. – Szakmai kérdésekről is nehéz úgy beszélni, hogy ne azt keressék benne, ki melyik oldalon áll. Így aztán arra számítottam, hogy mindent kapok majd az ellenzéktől, csak jót nem. Ehhez képest gyakorlatilag 2-3 mondvacsinált, téves megállapítással támadtak csupán. Egy ágazatot irányítottam úgy, hogy az én mindennapjaimat nem a politika töltötte ki, sőt! Ténylegesen szakmai munkát végezhettem, próbáltunk olyan stratégiákat alkotni, ami segíti a felsőoktatási intézményeket – és nem elvtelenül, nem mások rovására, de nyilván igyekeztem a Miskolci Egyetemet helyzetbe hozni. A legnagyobb sikeremnek azt érzem, ahogyan elköszöntek tőlem az intézmények. Szinte mindegyiknek tudtam valamit segíteni.

A modellváltó egyetemek sorában ott van a miskolci is. A rektor reményei szerint egy sokkal versenyképesebb, hatékonyabb, a 21. század kihívásaira gyorsabban reagálni képes intézményt alakítanak ki. Ehhez pedig menedzser-szemléletre van szükség a vezetők részéről. – Meg kell mutatnunk, hogy mit tudunk, és nem várhatjuk el, hogy a cégek kopogtassanak nálunk. Két nap alatt négy céggel tárgyaltam. Az eszközparkot, az infrastruktúrát 21. századi színvonalra fejlesztjük, hogy aztán ki tudjuk szolgálni a vállalatokat. Azt remélem, a rektori ciklus végén már első ránézésre is érzékelhető lesz, hogy az egyetem más lett. De a változás nem csak egy épület kérdése: a fejekben, a mentalitásban is változtatni kell.

Tanulmányok:
1984-1988 – Zrínyi Miklós Gimnázium, Zalaegerszeg
1992-1997 – Miskolci Egyetem, BTK (történelem)
1997-2000 – Miskolci Egyetem, Irodalomtudományi Doktori Iskola
Szakmai tapasztalat:
1988-1990 – Zala Megyei Levéltár, segédlevéltáros
1999-2003 – Miskolci Egyetem, egyetemi tanársegéd
2003-2009 – Miskolci Egyetem, egyetemi adjunktus
2009-től – Miskolci Egyetem, egyetemi docens
2009-2013 – Miskolci Egyetem általános és tanulmányi dékánhelyettes, majd dékán
2011-2013 – Miskolci Egyetem, tanszékvezető
2013-2017 – Miskolci Egyetem, általános rektorhelyettes
2016-2017 – Miskolci Egyetem, intézetigazgató
2017. május 15-étől felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár
2019. szeptember 1-jétől egyetemi tanár
2020. augusztus 1-étől a Miskolci Egyetem rektori ügyeket vivő általános rektorhelyettese, 2021. február 1-jétől rektora.