Miskolc adott otthont az országos népmese-konferenciának
A könyvtári és otthoni mesélésre, mesemondására fókuszált leginkább a programot szervező Magyar Olvasástársaság (HUNRA), a Meseszó Magyar Mesemondó és Szövegfolklór Egyesület, valamint a miskolci II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár.
Varga Andrea személyes élményeire és tapasztalataira támaszkodva leszögezte: a humor, a játék és a mese elengedhetetlen ahhoz, hogy a személyiségünk folyamatosan fejlődjön, és meg tudjuk belső harmóniánkat tartani. Az alpolgármester szerint az a gyermek, aki a bölcsődében, az óvodában vagy az szülei ölében hallgatja a mesét, azokat a történeteket tovább tudja gondolni saját álmaiban. - Az ilyen gyermek lesz egészséges és boldog felnőtt, ami együtt jár azzal, hogy az életében felmerülő nehézségekkel és problémákkal is meg tud küzdeni - állapította meg, majd az egybegyűlteket arra kérte, lássák meg Miskolc csodáit és mesebeli helyeit.
A II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár igazgatója kifejezte örömét, hogy a közel két évtizedes múltra visszatekintő programkínálat náluk kapott helyet. Varga Gábor úgy értékelte, intézményük a pandémia alatt mindent elkövetett, hogy se a felnőtt, se a gyermek olvasóikat ne veszítsék el a lezárások miatt. - Ennek érdekében a Youtube-csatornánkon mesét olvastunk fel, irodalmi játékokat szerveztünk. Kollégáink, továbbá azok gyermekei verseket és prózát olvastak fel - idézte fel, hozzátéve, a nem hagyományos eszközök a vészes időkben a túlélésüket segítették. - Arra van most a legnagyobb szükségünk, hogy kicsit pozitívabban tekintsünk a jövő elé. A gyermekek ugyanis egyből felismerik, ha negatív gondolatokkal van tele a fejünk felolvasás közben - húzta alá Varga Gábor.
A Magyar Olvasástársaság elnöke köszöntőjében Lázár Ervin Az élet titka c. meséjének első mondatait idézve az írott mese és népmese közötti kapcsolódásokat világította meg. - A népmesék a magyarság családi történetei, az örökségünk részei. Nem elég egyszer elmesélni azokat, újra meg újra el kell mondani, hogy ne csak meghalljuk, de meg is értsük, és tovább tudjuk adni - fogalmazott Pompor Zoltán, akinek meglátása, hogy a mesemondás egyrészt magvetés, másrészt őrzés-gondozás, harmadrészt pedig szüretelés: "annak bizonyítéka, hogy elég érettek vagyunk a továbbadására".
Rácz Anikó mesemondását követően Boldizsár Ildikó előadásában azt járta körül, milyen jelentősége van a terápiás munkában az élőszavas mesemondásnak, s hogy miként alakítható át az élőszavas mesemondás segítő beszélgetéssé. Sándor Ildikó azt tárgyalta, hogyan változik meg a meseszövés és a meseelőadás attól függően, hogy személyesen vagy online, jelenlévő vagy jelen nem lévő hallgatóságnak mesélünk.
Pintér Zsolt, a Meseszó Egyesület alelnöke később rámutatott, a történet- és mesemondás alkalmai, helyszínei jelentős változásokon estek át: "a monoton munkák melletti szórakoztatás helyszínei helyett mesemondókkal ma már fesztiválokon, színpadokon, kultúrkocsmákban, de akár múzeumokban is találkozhatunk – jelentős az élőszavas előadás egyéb, például oktatási célú alkalmazása is". Utána a mesemondás hagyományos és modern tereit Klitsie-Szabad Boglárka egy konkrét família esetében fejtegette.
Csipkés Vilmos, arlói roma mesélő volt, akit mesemondói tevékenységéért a Népművészet Mestere címmel tüntettek ki 2019-ben. Életének egészét átszőtte a szövegfolklór ezen műfaja, hiszen már fiatalon részt vett a helyi, mesemondásnak teret adó közösségi alkalmakon. A folklorizmus keretei között is volt lehetősége szélesebb mesehallgató közönség elé tárni, megmutatni mesemondói kvalitásait.
Előadásában szóba kerültek a Csipkés családdal (Vilmossal felmenőivel és utódaival) kapcsolatos mesemondói alkalmak, és az is, hogy a lokális változások, a különböző terek hogyan befolyásolhatják egy mesemondó repertoárját, stílusát vagy nyelvezetét.
Rácz Anikó meseillusztrációs kiállításának megnyitóját követően Hajós Erika, Kovács Marianna, Draskóczyné Szabó Noémi és Csörgei Andrea workshopjai egyebek mellett a könyvtári mesetáborok szervezését és az élőszavas mesélés követésének segítését tárgyalták.
A százhalombattai Hamvas Béla Városi Könyvtárban 2007-óta hallgathatnak a gyerekek élőszavas mesemondást, amelynek egyik alkalma a nyári népmese-tábor. A mesetáborok az évek folyamán egy speciális módszerré nőtték ki magukat, melynek eredménye, hogy a gyerekek képessé válnak mesei szövegek befogadására és alkotására.
