Új termék jelent meg Miskolcon: a Kredenc Kincsei fantázianevű csipkelekvár mögött egy hosszú ideig érlelt döntés és egy különleges történet áll.
- Tízéves korom óta pedagógusnak készültem – meséli lapunknak Trescsik Károly, aki a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerezte meg törénelem-földrajz szakos végzettségét, és aki az idei tanév kezdetéig a Miskolci SZC Berzeviczy Gergely Technikum tanára volt. – 26 éve kezdtem a pályát, végig egy helyen tanítottam. Az utolsó néhány évben kezdődött a vívódás: akkor már felmerült bennem a pályaváltás lehetősége. Kicsit túlterheltnek éreztem a tanári munkát, emellett úgy láttam, hogy ezt a szakmát sem anyagilag, sem társadalmilag nem becsülik meg eléggé.
Az iskolában eközben fenntartóváltás is történt az éven. - A közalkalmazotti létből egy másik jogrendbe kerültünk. Ez alkalmas pontnak tűnt, hogy változtassak. Ötvenéves vagyok. Úgy gondoltam, hogy még sok idő van a nyugdíjig, elég ahhoz, hogy valami új dolog köré építsem az életemet. Azt éreztem, ha most nem lépek, akkor viszont – az évek múlásával – rohamosan csökkenek erre az esélyeim.

Egyik lábról a másikra

Trescsik Károly szerint a végkielégítés olyan anyagi lehetőséget teremtett a számára, ami szintén megágyazott a pályaváltásnak.
- Mindenképp szerettem volna magam mögött hagyni az alkalmazotti lét kötöttségeit, még azon az áron is, ha ezért búcsút kell intenem a választott hivatásomnak, a tanári munkának. Alapvetően nem a dolog anyagi vonzata motivált leginkább, hanem az idő. Idő az emberekre, a családomra, a barátaimra. Úgy éreztem, csak akkor jutok több időhöz, ha megalkuszom, ezt pedig semmiképp nem szerettem volna. Ha ugyanis profi hozzáállással csinálja valaki a pedagógus pályát, akkor az rengeteget követel az embertől. Azt mondtam tehát az év közepén magamnak, hogy ideje lépni.
Ekkor még nem volt konkrét terve a jövőt illetően.
- A feleségemmel beszélgettünk, felmértük a helyzetet: milyen vállalkozás az, amihez lenne kedvünk, és a hazai piacon a lehetőség is adott hozzá. Fontos szempont volt, hogy bármibe is vágunk, azt tudjuk együtt művelni, tehát a munkafolyamatokat is közösen végezhessük.
Végül úgy döntöttek, a földből szeretnének élni.
- Agrárterületen gondolkodtunk, amit kis területen lehet végezni, és nem sokan csinálják, tehát van piaci rés. Kisvárosban nőttem fel, de sok időt töltöttem nagyszüleimnél vidéken, így ez a fajta termelői életmód sem áll tőlem messze. Többek között a kert miatt is költöztünk Perecesre.

Messze nyúló történet

A lekvár főzésének alapját az eredeti, erdélyi recept adta.
- A nejem a Küküllőmenti-dombvidékről származik, tizenegyen voltak testvérek. Ahhoz, hogy a szülei a Ceausescu-érában el tudják őket tartani, szükség volt valamilyen plusz bevételi forrásra. Számukra ezt a lekvárfőzés jelentette. Beletanultak, kiismerték a fortélyait.
A körülmények tehát adottak voltak, hogy megszülessen a Kredenc Kincsei márka.
- A kertünk több mint 1000 négyzetméteren fut fel a dombon. Nagyjából három éve készítünk az itteni termésből lekvárt, persze csak kedvtelésből, szeretetből, magunknak. Feleségem gyakran szedett csipkét, abból is főztünk. A környéken ugyanis sok csipkebokor van. Itt nincs akkora hagyománya a csipkeszedésnek, mint Erdélyben, nem sok embert láttunk, aki ezzel foglalkozott volna. Gondolkodtunk, hogy csinálunk egy ültetvényt, de mint mondtam, rengeteg csipkebokor nő szabadon: kértünk tehát engedélyt a megfelelő helyekről, és nekikezdtünk a begyűjtésnek. Egyelőre tehát nem nemesített fajtákkal dolgozunk: ez most egy gyors megélhetési forrást jelent, amit a jövőben is szeretnénk majd megtartani.

A tanári végkielégítést is beleforgatták a vállalkozásba.
- Befektetésként vettünk egy másik, több mint 4000 négyzetméteres telket is a közelben. Ott még több gyümölcsfa van. Amit eddig nyáron passzióból csináltunk, most tudatosan végezzük majd. Ribizli, barack, szilva, josta, birs: ezekből készítünk kézműves technikával szörpöt és lekvárt. Ide bazsarózsát is telepítünk a hónap végén: ennek a gumóját helyezzük most a földbe, a tervek szerint pedig két-három év múlva eladásra kész virágaink is lesznek.

Komoly, macerás munka

Ahhoz, hogy megfelelő üzleti tervet készítsen, Trescsik Károly az interneten kezdett kutatni.
- Most ősszel indult tehát a vállalkozás a csipkelekvárral. A neten néztem utána a piacnak: vannak-e a környéken egyáltalán termelők? Nem sok név jelent meg a keresőben. A csipkelekvár készítése elég komoly munka, mind a szedés, mind a főzés tekintetében macerás. Nem mindenki szereti ilyen dolgokért cserébe feladni a kényelmét. Kis mennyiség készítéséhez is csak kevesen fognak hozzá. Az árakat a kínálathoz szerettük volna igazítani: próbáltuk valahová középre helyezni magunkat, hogy ne legyünk túl drágák, de ne is adjuk olyan olcsón a lekvárt, hogy veszteséges legyen a vállalkozás. Emellett a célunk az, hogy jó, tartalmas terméket készítsünk, nem egy felhígított valamit. A szedésnél is válogatunk: nem kerülnek bele rossz, félig érett vagy túlérett, férges bogyók. Bele lehetne dobálni mindent, úgy is jól nézne ki a lekvár külsőre, de a minőségben visszaköszönnének a hibák.
A pályaváltó tanárnak rengeteg elképzelése van, hogyan lehetne még inkább a vevők kedvében járni, színesíteni a termékpalettát.
- Egyelőre a hagyományos erdélyi recept szerint, 20 százalék cukorral készítjük a lekvárt, de a jövőben szeretnénk alternatívát kínálni a cukorbetegek számára is.
Trescsik Károly szerette volna, ha a minőségi készítmények mellé tudnának valamilyen állandó képet is kötni a vásárlók.
- Sógornőméknél találtunk egy régi kredencet, amit felújítottunk, és kitaláltuk, hogy az autentikus hatás kedvéért arra tesszük a kész lekvárokat. Így született meg a Kredenc Kincsei fantázianév is.