2022-ben is sárból és szalmából kellene rekonstruálni? Vajon melyiknek örülne jobban egy korabéli várkapitány, a szétágyúzott romnak vagy az újjáépített erődnek? Mikor tudnánk már egyszer végre valaminek örülni? Ehhez hasonló költői kérdésekbe botlottunk cikksorozatunk nyomán. Nem mindenki látja azonban ennyire derűsen az átalakítást: egyre inkább elrontják; túlgondolják; úgy volt jó, ahogy volt; bosszantó a látvány; eltörölték a múltat; mű és sivár beton az egész; elvesztette patináját és sziluettjét; ami lett belőle, az már nem a vár; kár volt ezt a rengeteg pénzt rákölteni; példátlan dilettantizmus, építészetileg is rendkívül elkeserítő; az előző helyreállítás is elég lett volna; soha nem fogja kitermelni az építési költségét – csak néhány idézett szövegrész a MINap Online Facebook-oldalán tapasztalt kommentáradatból. S habár a vélemények megoszlanak, egyértelműen az látszik kirajzolódni, hogy a beruházás ebben a formájában kevesek tetszésével találkozik. Néhány olvasónkat fölkerestük, hogy részletesebb fejtsék ki álláspontjukat – pro és kontra.
Álom vagy rideg valóság?
Maczák Judit (50) Felső-Majláthról követte nyomon az elmúlt évtizedben az építmény átalakulását – ahogy fogalmazott: a várnak patinája és hangulata volt. – Attól volt csodás és romantikus helyszín, hogy az idő vasfoga nyomot hagyott rajta – hangzott el. Azóta elhúzták a falakat – tette hozzá –, amitől élettelenné vált. – Eltűntek a koncertek és a fesztiválok. Nem tudom, kinek az álmát látom megvalósulni, de nekem egyre inkább rémálomnak tűnik – állapította meg.
– Milyen kormány az, amelyik az életminőség rovására értelmetlen látványberuházásokkal akarja megerősíteni a pozícióját? – tette fel a kérdést Mecsek Nándor (66), aki szerint mindeközben a kiliáni benzinkúttól a Táncsics térig olyan az út minősége, hogy elharapja a nyelvét az autós. – Soha nem lesz valódi turisztikai attrakció, mert hiányzik belőle az a vonzerő, amit a múlt dicső történelmi eseményei adnának. 13,5 milliárd ment rá eddig, de ez növekedni fog. Egy korrekt állagmegőrzés jobb lett volna – osztotta meg velünk álláspontját.
Meddig, mi célból és kiknek épül?
Őri Zoltán (41) diósgyőri lokálpatrióta otthona ablakából is kiválóan rálát a várra. Gyermekként a strandról nézte a csonka tornyot, és azt fantáziálta, hogy egyszer újra teljessé lesz. Meggyőződése, a régi idők várkapitányai üdvözölnék, hogy egykori pompájában maradjon fenn a vár, ne pedig romként. – Az én romantikus képzelgésem látszik valóra válni. Talán még a vizesárok sem lehetetlen kívánság. Sokan támadják a felújítási projektet, mondván, nem egy adott kornak megfelelő. A világ építészete azonban változik. A barcelonai Sagrada Família tervei is módosultak, és 1882 óta folyamatosan építik – mutatott rá.
– A várban sokkal több élet volt húsz évvel ezelőtt. Minden rendezvényt ott tartottak, áramlott a tömeg. Most pedig? Négy éve a lábunkat se tehetjük be a felújítás miatt. Helyette kerülgethetjük a darukat, és mehetünk a betondzsungel Lovagi tornák terére – sérelmezte Kristóf Diána (35) Árpád utcai lakos, aki gyermekkorában gyakorta kísérte rendezvényszervező édesapját a történelmi placcra.
Mihez lesz hű?
Lázár Ferenc (37) a Miskolc Televízió operatőre - habár Mezőkövesden lakik - jól szemmel követi az munkálatokat. A Diósgyőri Aranysarkantyús Lovagrenddel a kétezres években számos hagyományőrző rendezvényen forgatta kardját és pajzsát a kultikus erődítményben. – Az egymást követő uralkodók a várat kivétel nélkül átépítették, tették ezt az adott kornak megfelelően. Ez egy élő vár, nem pedig egy halott rom, így a mai kor kihívásainak is meg kell felelnie! Ezért szükséges ilyen mértékben átépíteni és megerősíteni a várfalakat. A teherhordó felületeket a vasbetonszerkezetek fogják szolgáltatni – ismertette nézőpontját kollégánk.
– Igenis meg kell őrizni, helyre kell állítani eredeti formájában. Viszont ami most történik a várral az olyan, mintha egy kalotaszegi legényest piros tornacipőben, szakadt farmernadrágban és fordított baseballsapkában járna valaki a Magyar Állami Népi Együttesben – vélekedett Asztalos Árpád (61), aki a nyolcvanas évektől számos alkalommal lépett fel a Borókás együttessel, a Téka zenekarral és a Luther kórussal a helyszínen.
