A beruházás régészeti, történeti és építészeti szempontjainak múlt heti áttekintéséből is kitűnt: a felújítás 2014-re megvalósult első ütemének fogadtatása a nyilvánosságban alapvetően kedvezőnek bizonyult. A második etapot ezzel szemben már jóval kevesebben tartották megalapozottnak és mértéktartónak – úgy szakmai berkekben, mint a lakosság körében is sokasodni kezdtek a kérdő- és felkiáltójelek.
Hol a vége? Hol az értelme?
A 2022-ig meghirdetett kormányzati projektet részben hazai, részben európai uniós forrásból finanszírozták, finanszírozzák – már amennyire a központi költségvetésből éppen jön pénz… A programba bevont várrekonstrukció tavaly év végén tetemes léket kapott, miután az egyik toronynál statikai problémák léptek fel. A folytatáshoz szükséges legalább kétmilliárdra azóta is csak vár a város vezetése. 2010 és 2019 között – az önkormányzati kerületek határmódosításáig – Bartha György körzetéhez tartozott a vár, így egészen közelről figyelhette a történéséket. Az önkormányzati képviselő meggyőződése, Diósgyőrre és a település egészére kiható, hasznosabb beruházásokra is fordíthatták volna a milliárdokat.
– Ebből az összegből minden bizonnyal több tíz kilométer járda- és útszakasz újulhatott volna meg – fejtegette. De ha már így alakult – vélekedett Bartha György –, akkor legalább a vár körüli vizesárok kialakítását kellene sürgősen elfelejteni. Mindezt a bükki karszt vízbázis-védelmével és azzal indokolta, hogy az attrakció könnyen szúnyogkeltetővé változna.
A modern város mást is jelenthetett volna
A Velünk a Város frakcióvezetőjének beszámolójából kiderült: a Modern Városok Program többi lába is inog Miskolcon. Simon Gábor a belengetett több száz térfigyelő kamerát és az ipari park fejlesztését is hiányolja. A pandémia nyomán meghozott kormányzati elvonásoknak köszönhetően szerinte azok teljesen abbamaradtak.
– A Diósgyőri vár átépítését szakmai és társadalmi konszenzus mellett lett volna csak szabad folytatni – húzta alá az egykori országgyűlési képviselő, aki úgy véli, az építkezés nem alaptalanul osztja meg a közvéleményt és a szakértőket is. Nagyobb baj – értékelte a helyzetet a politikus –, hogy még a jelenlegi, vitatott formájában sem látni az építkezés végét, miután a kormányzat ígéretei ellenére sem biztosítja a befejezéshez szükséges többletpénzt.
Simon Gábor becslései alapján jóval tizenötmilliárd forint felett landolhat a végösszeg, aminek jobb helye is lehetett volna szerinte. Közel sem lennénk ennyire kiszolgáltatva az orosz gáznak – álláspontja alapján –, és messze nem érintene meg bennünket a kontinensen tomboló energiaválság, ha a lehívható EU-s forrásokat az energiaracionalizálásra költhette volna a megyeszékhely.
Egyúttal emlékeztetett: a 2010-ben megalakult Orbán-kormány a sikeresen működő panelprogramot is leállította, holott a vár második ütemére szánt tétel – bármiféle lakossági önerő nélkül – további tízezer lakás számára jelenthetett volna megoldást, vagy éppenséggel háromezer családi házban üzemelne most napkollektoros és hőszivattyús rendszer.
