Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. „a föltámadás új ideje a húsvéti szent három napból, mint fényforrásból beragyogja az egész liturgikus évet." (KEK, 1168) A bűn az emberiség legnagyobb tragédiája, az ősbűn következménye az örök halál, a kárhozat. Az Atya, aki maga a szeretet, elküldte egyszülött Fiát, hogy megmentse az emberiséget, mert azt akarja, hogy „minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére” (1Tim.2,4). Szent János evangéliumában olvashatjuk a hitünk legmélyebb titkát kifejező mondatot „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen”(Jn.3,16). Húsvétkor az Isten végtelen szeretetét és a mi megváltásunkat ünnepeljük. Az örök élet fénye felragyogott nekünk azzal, hogy Jézus Krisztus megtörte a sátán és a halál hatalmát.
Ez az ünnep teológiai tartalma, de hogyan válik számunkra életet és reményt adó örömmé. A halál valóságával nap mint nap találkozunk. Az elhunyt szeretteink halála a legmélyebb fájdalom számunkra. Időnként megdöbbenve halljuk, hogy a közeli és távoli ismerőseink közül kik hunytak el. Hallunk háborúkról, balesetekről, betegségekről, ahol emberek halnak meg. Amikor az orvosok kimondják, hogy halálos beteg vagyok, akkor is közel kerül a saját halálom fenyegető ténye. Vannak emberek, akik biológiailag élnek ugyan, de a bűneik miatt lelkileg halottak. A tékozló fiú történetében az atya ezt mondja a bűnös élettől tönkrement fiáról:” Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt, és életre kelt, elveszett, és megkerült. Erre vigadozni kezdtek(Lk.15,23-24). Jézus Krisztus azért jött el, hogy „halálával legyőzze azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik az ördögöt, és felszabadítsa azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett” (Zsid. 2,14).
Minden ember legmélyebb vágya, hogy szeressék és ő viszont szerethessen. Ez a bensőséges kapcsolat ad életet és ez a boldogság alapja is. Ennek a hiánya tesz sebzetté, vagy akár beteggé is. Jézus Krisztus feltámadott és él, a Szentlélek által bennem él és én általa élek. A vele való szeret kapcsolat ad életet, reményt és örömet. Kalkuttai Szent Teréz írja egy levelében: „Aggódom, hogy néhányotoknak még nem volt igazi találkozása Jézussal négyszemközt. Csak Te és Jézus. Valóban ismered-e az élő Jézust – nem könyvekből –, hanem mert vele voltál a szívedben? Hallottad-e már a szeretetteljes szavakat, amelyeket hozzád intéz? Soha ne add fel ezt a mindennapos, állandó bensőséges kapcsolatot Jézussal, mint valóságos élő személlyel és nem, mint egy képzeletbeli lénnyel! Hogyan is maradhatnánk meg, élhetnénk túl egyetlen napot is, ha nem hallanánk Jézus szavát: Szeretlek!. Képtelenség! Lelkünknek úgy van erre szüksége, mint testünknek a levegőre. Ha mégsem így van, akkor az imádság élettelen, s az elmélkedés csak gondolkodás. Jézus akarja, hogy mindegyiktek hallja őt, amint a szívetek csendjében szól.”
Húsvét titkából forrásoznak a szentségek. Minden szentség találkozás a feltámadt Jézus Krisztussal. A szentgyónásban például átélhetem a tékozló fiú történetét, ahol bűneimet elismerve és megbánva Jézushoz járulok, aki megbocsátja minden bűnömet. A szentáldozásban testével és vérével táplál engem. Jézus mondja az eucharisztikus beszédben: „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne”(Jn.6,55-56). Az élő Jézus életet adó szeretetével az Ő életével akar megajándékozni bennünket.
Teréz anya figyelmeztet bennünket: „A gonosz megpróbálhatja használni az élet okozta sérüléseket és néha saját hibáinkat, hogy lehetetlennek érezzétek azt, hogy Jézus valóban szeret benneteket, valóban ragaszkodik hozzátok.” Nagyon sok zavaros tanítás van fenn az interneten arról, hogy mi lesz velünk a halálunk után. Jósok, okkultisták, ezoterikus „mesterek” tanítanak olyan az ember méltóságát megalázó elméleteket, amik sok embert félrevezetnek és elvisznek az igaz hittől és Jézus Krisztus életadó szeretetétől.
Húsvét ünnepe olyan óriási titok és ajándék, hogy nekünk kell felnőni emberi érettségben és hitben ennek a befogadására. Szent Pál apostol szavai reményt és kihívást is adnak nekünk, hogy a lelki életben merre kutassunk és növekedjünk. Ismerjétek meg „Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét, és beteltek az Isten egész teljességével" (Ef.3,19).
