Ugrás a tartalomra

A téntát most ne keressék

Szántó István
Utoljára módosítva
2020. július 25. szombat 13:14
Csodálatosan szép, aranysárga plüssmacit kaptam édesapámtól. Majd évente egyszer-kétszer elmeséli, hogy milyen kalandos úton szerezte meg a Blaha Lujza téri Corvin áruházban. Övé, azaz a miénk lett az utolsó...  Jegyzet.

Csodálatosan szép, aranysárga plüssmacit kaptam édesapámtól. Majd évente egyszer-kétszer elmeséli, hogy milyen kalandos úton szerezte meg a Blaha Lujza téri Corvin áruházban. Övé, azaz a miénk lett az utolsó. Nagy, fekete gombszemek, elálló fülek s az enyhén pocakos testéhez körbeforgatható lábai vannak. Vigyázok rá, nem is akárhogyan, minden játékom közül a macim van a legnagyobb becsben. Ha orvososdit játszunk - melyik gyerek nem teszi – az én mackóm legfeljebb egy szurit kap. Amputálás szóba se jöhet. Mégis megesik, hogy kipereg az egyik szeme, vagy elhagyja valamelyik lábát. Mamám is felvarrhatná, de jobb az ilyet szakemberre hagyni. Így aztán irány a Széchenyi utca 17. szám alatti, emeleti babaklinika.

A földszinti utcai vitrinben kócos hajú, viselt alvósok és festett, porcelánfejű babák kókadoznak. Ez a főutca örökösen napos oldala. Gizike, a klinika restaurátora, egy nagy gyerekszobában fogad. Mindig csóválja a fejét, korholóan néz, hiába mondom, mondanám, nem csináltam semmi rosszat. Se számla, se cetli, felteszi a polcra a többi közé, hol egy gömböc malacka vagy egy nagyra hízott macska mellé, majd mondja a szokásost. Három nap múlva mehetünk érte.

Ha már kimozdulunk a lakásból Négyesiékhez, Miskolc egyetlen töltőtollszervizébe is benézünk. Eleinte a Szemere sarkon van, később költözik a Széchenyi utca 41. szám alá. Bárhová is mennek, követjük őket. Mígnem ez is a babaklinika sorsára nem jut. Apukám ébenfekete töltőtolla legalább olyan visszatérő vendég itt, mint a macim a klinikán. Négyesi néni, tintafoltos surcban, secperc alatt darabokra szedi az írószerszámot. A nagy íróasztallámpa fényében mi is látjuk, elérett a gumipumpája. Egy zöldhasúért - egy papírtízesért - újra cseréli. Közben nem csak a keze jár, ajánlja, hogy vegyünk még két ilyen gumit tartalékba. Most még van. Majd a pult alól golyóstollat kínál, most hozták Bécsből, s újratölthetők. Közben előkerül egy igazi vetkőzős is. Négyesi néni szerint ez olyan ajándéknak való. Anyukám egyikre se vevő, beérjük a felújított töltőtollal. Apám munkaeszközével. A hivatali kocsik menetlevelét csak ezzel tudja szabályosan kitölteni.

Ha már a macimmal kezdtem, elárulom, a lányom is megörökölte. Nem kötődhettek egymáshoz, mert a mackómnak nyoma veszett. Apám töltőtolla viszont szigorúan őrzött ereklye. Eszmei értéke felbecsülhetetlen. Ma el is határoztam, hogy írásra kész állapotba helyezem.

Tintakeresés ürügyén a volt babaklinikától a hajdani töltőtollszervizig az összes papírboltot bejártam. Jelentem, a csicsás morgóhasú és a beszélőmacik mellett a patronos töltőtollakig minden kapható Miskolc belvárosában. A tintát most viszont ne keressék – ha volna is, már drágább a töltőtollnál.


 

További hírek

Olvasnivaló