A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) elkészítette az 1941-ben indult és ötévenként, legutóbb 2019-ben megismételt országos fészkelő fehér gólya felmérés adatainak összesítését. Ez alapján idén tavasszal már csak 4000 párt várhattunk haza, ami 22%-os csökkenést jelez az elmúlt évtizedekben 4800-5500 pár körül stabilizálódott állományhoz képest.
Az MME Monitoring Központ koordinálásával az egyesület munkatársai és önkéntesei a nemzetipark-igazgatóságok őrszolgálatával együttműködve 7376 fészkelőhelyet ellenőriztek, melynek során 2952 fiókát nevelő és 588 valamilyen ok miatt sikertelen költésű gólyapár került elő Magyarországon 2019 nyarán. A 82 pár nélküli madár és az 1396 lakatlan fészek mellett 2358 olyan fészektartót is számba vettek a szakemberek, amit valamikor a fehér gólyák számára helyeztek ki a villanyoszlopokra, de már nincs rajtuk fészekanyag.
Az 1940-es években a mai Magyarország területén 15-16 ezer pár fehér gólya költött. A második világháború utánra ez felére csökkent, majd az 1960-as évek végéig folytatódó visszaesés után több évtizedre 5 ezer pár körül stabilizálódott a párok száma. Az időjárás évenkénti hatásai miatt 4800-5500 pár között ingadozó létszám 4 ezer párra csökkent 2019-re, ami főként a Dunántúlon jellemző, ahol az elmúlt húsz évben sokfelé megfeleződött a párok száma. Az állománycsökkenés általánosnak tekinthető az alapvetően Európában fészkelő fehér gólya teljes elterjedési területén. Ennek okai között egyaránt szerepel a nagyüzemi mezőgazdaság élőhelyátalakítása és a kemizálás, az elektromos áramütés okozta jelentős mértékű elhullás, a Mediterráneumban zajló tömeges lelövés, továbbá a klímaváltozás okozta szárazodás, a táplálkozóhelyek méretének és minőségének csökkenése.
Az emberkövető, alkalmazkodóképes fehér gólyák állománycsökkenését az üde, nedves gyepek megőrzésével és természetbarát kezelésével, legeltetésével, továbbá az áramütés okozta elhullás és a Mediterráneumban napjainkban is folytatott madárpusztítás további mérséklésével lehet megállítani.
