Úgy tűnt, mintha a miskolci építészek, az Északterv agytrösztje komoly befolyással bírna a város arculatának alakítására. Hogy ez mennyire volt igaz vagy sem, a Pátria-tömbről megjelent cikkem nyomán többen megerősítették, az arculati döntések nem mindig a tervezőasztalokon születtek meg.
A Széchenyi utca 3-9. számú foghíjbeépítés története elég felemás és tanulságos. Az északterves Rózsa Sándor válogatott csapatot hozott össze a Pátria-tömb megvalósításához. Csupa, a szakmából ismerős név: Dénesi Iván, Liszkay Károly, Kovács Lehel, Révy Antal, Mészáros Tibor, Várkonyi Endre, Szolgai János, Csorba Jenő és Issekutz Mária. A belsőépítészet az Iparterv műhelyéből került ki, a lakberendezés Tóth Györgyné, Kovács Alfréd és Ágoston János nevéhez fűződik.
Előttem az eredeti makett, hihetetlen, a kétszer 17 szintes torony felső emeleteiről látható lehetett volna az Avasi kilátó. Mindez a belváros szívében, a több évszázados, patinás műemlékházak gyűrűjében, szemben a Sötétkapuval és a Rákóczi-házzal igencsak torzó lenne.
Ne feledjük, a hatvanas évektől már állt az Ady hídi, az Arany János utcai lottóház, majd az észak-kiliáni, Uránia csillagvizsgálónak is helyet adó húszemeletes toronyház. A politikai vezetés rettenetesen büszke volt ezekre a monstrumokra, és kitüntetésszámba ment, hogy ilyeneket húztak fel Szolnokon és Gyöngyösön is. Az utóbbit gyakran megcsodálhattuk, amíg nem épült meg a sztráda és keresztülroboghatunk a városon.
Iglói Gyula bácsi – most is előttem van, ahogyan terveivel elképzeléseivel meglátogatta a Déli Hírlap szerkesztőségét - írásaival elhalmozta a várospolitikai rovatot. Vártuk a kéziratait, amelyek hozzászólások százait generálta. Mivel írásban meghagyta az emlékeit, amit korábban is megosztott velem, elárulom a Pátria ház kálváriája hol is kezdődött. Ő ott volt 1966-ban azon a városszéli, csemetekerti munkakiránduláson, ahol az akkori megyei párt és a városi tanács első emberei szabadságukat töltve legelőször szóba hozták az Avas Szálló melletti magas ház beépítését. Néhány hét múlva már elment a tanácsházáról a tervezési munka megrendelése, és csak a pénzhiány akadályozta meg a pokoli torony megvalósulását.
Gyula bácsi azt is elsírta, barátja, a tudós múzeumigazgató, Komáromy József 1971-ben - szelíden korholva - gyilkosnak nevezte. Mivel Iglói Gyula írta alá a Székelykert és a Béke étterem, valamint a Rori robbantásos bontási engedélyét.
Hogy ma már nem sörözhetünk a Székelykert boltíves termeiben, ennek a szörnyű folyamatnak a következménye. Hogy már csak képzeletben emlegetjük a teraszon felszolgált csülkös, tejfölös bableves utánozhatatlan ízét, ezért ne az építészeket szidjuk. Gondoljunk inkább azokra a botcsinálta álmodozókra, akik elhitték, csak ők tudják, mit akarunk, mit szeretnénk…
