Részletek a megjelent beszélgetésből:
– Azért tanácsolta a nagymamája, hogy legyen építész, mert már gyerekként körvonalazódott a művészetek iránti érdeklődése?
– Persze. A zeneiskolában, ahová jártam, nagy élet volt, csellóztam, zongoráztam, kamaráztunk, de ezen kívül is sok minden érdekelt. A nagyanyám ismert, odafigyelt rám. Azért javasolta, hogy próbáljam meg az építészetet, mert abban művészet és racionális tudomány is van, nekem pedig mindkettő ment. Így is volt jól, mert míg a művészek között sok felhőkergető volt már akkor is, az építészetben megtanulta az ember, hogy az alkotás pontosságot is kíván. Egyszer, az írásbeli statika vizsgán valamit elrontottam, és egy négyoldalas levezetés végén hülyeség jött ki. A szóbelin próbáltam értelmiségi módon kimagyarázni, ahogy a bölcsészkaron szokták, de a professzor csak leintett: kolléga, ez a gerenda leszakadt, ezen nincs mit vitatkozni.
– Műegyetemistaként szobatársával, Halmos Bélával aztán verséneklésbe kezdett. Miért a legdepressziósabb magyar költőt, József Attilát választották?
– József Attila versei is azzal gyógyítanak, amivel a népdalok: baromi jól megfogalmazzák mindazt, ami az emberben van. A népdalokban is mindig fájdalom, búcsúzás, csalódás a téma, ezek által az ember ki tudja énekelni magából a szenvedéseit és megkönnyebbül, anélkül, hogy kiadná magát.
– Utoljára a 60. születésnapja előtt beszélgettünk, 2007-ben. Akkor ontotta a panaszt: hiába Bartók-év, Kodály-év, az ön által alapított Hagyományok Háza költségvetését lebontották, akkor a további működés is kétséges volt. A magát konzervatívnak valló Orbán-kormány aztán elhozta a Kánaánt?
– Csak rosszabb lett a helyzet. A Hagyományok Házába, amikor onnan jó tíz éve kitakarítottak engem, párthű emberek kerültek. A kapcsolatok révén egyszer csak ott ült a helyemen Kelemen Laci, aki viszont jól tudta tovább vinni a házat, mert ő velem szemben tudott pénzt szerezni. Én azt sose tudtam, ehelyett a szakmával foglalkoztam, mert annyira hülye voltam, hogy azt hittem, az a fontos. Ma már tudom, hogy ez hiba volt. Most azonban attól tartok, politikai célra kezdik fölhasználni a táncházmozgalom vívmányait, pedig az sose tett jót az ilyesminek. Sajnos azonban Magyarországon ennek elképesztő hagyománya van.
A teljes interjú ITT olvasható.
