Egy fiatal hölgy, aki nem csupán tehetségével, de különleges megjelenésével is lenyűgözi
közönségét. Gile Bae egy ravennai koncerten volt a Szimfonikusok partnere és már akkor
eldöntötték, hogy bemutatják őt a miskolci közönségnek is. Az ambiciózus zongorista
hölgy lenyűgözőnek találja a magyar szellemiséget és nagyon várja, hogy személyesen is
megtapasztalja a magyar közönség szeretetét.
Álmokról, kezdetekről, hangszerekről és egy kicsit a stílusról is beszélgettünk!
Hogyan emlékszel az első találkozásra a hangszerrel, a zenével?
Az igazat megvallva már 4 éves koromban elkezdtem hegedűn tanulni. A tanárom Mrs. Morosova
zongoratanár is volt, így szinte azonnal ösztönösen merültem el a belemerültem a zongorázásba.
Egy évvel később felvételt nyertem a Royal Konzervatóriumba, ahol Marlies van Gent növendéke
lettem, akinél 10 évig tanultam, és aki egyre inkább a második anyukámmá vált. A gyakorlás a
zongorán akkoriban tökéletes harmóniát teremtett a gyűlölet és a szeretet között. Valami
csodálatos dolog volt, de a hirtelen jött felelősséget nagyon nehéz volt kezelni abban a korban,
főleg a szigort, ahogy a tanáraim viszonyultak hozzám. Manapság gyengédséggel és hálával
gondolok rá.
Volt egyébként muzsikus a felmenőid között?
Az édesapám nagy zenerajongó volt, édesanyám már kisgyermekkorától hegedült és számos
zenekarban játszott Bécsben, valamint szólókoncerteket is adott, mondhatni ő már születésem
előtt „megfertőzött”. Emlékszem, azt mondta nekem, hogy rengeteg Bachot játszott, amikor
várandós volt velem: valószínűleg ez a magyarázata a barokk zenei iránti szenvedélyemnek.
Alig 5 éves voltál, amikor szólistaként debütáltál egy dél-koreai zenekarral. Hogy emlékszel vissza erre?
Ebben az időben a tanítóm Malies van Gent minden utat bejárt Dél-Koreában, hogy támogasson
engem. Volt egy kedves német karmester, akivel egyeztetett a próbák során, éppen a koncert előtt
én kértem tőle, hogy olyan helyen üljön, ahol jól láthatom őt (valahol a második sorban, ha jól
emlékszem). Ahogy a színpadra léptem, láttam őt nagy mosollyal az arcán tapsolni, ez elegendő volt számomra, hogy teljesen ellazuljak. Mondjuk, hogy nyugodtnak éreztem magam és nagy
örömmel játszottam Haydnt a zenekarral nagyközönség előtt.
Számos kurzuson vettél részt. Mit tanultál ezeken az alkalmakon, ami hagyományos tantermi körülmények
között nem mindig lehetséges?
Először a Royal Konzervatóriumban tanultam Hágában, majd a Zongorista Akadámián Imolán,
ahol sokáig órákat vettem a mesteremtől, Franco Scalatól, akitől rengeteget tanultam. A
legfontosabb dolog, amit megtanított, hogy miként kell gyakorolni. És minden nap, amikor
gyakorolni kezdek, hallom a hangját, mintha ott ülne mellettem, ahogy oly sok éven át. A
mesterkurzusok mindig érdekesek, hiszen felfedezhetsz általuk valami újat, új fülek hallgatnak
meg, különböző véleményeket kapsz a zenéről. Olyan, mint amikor kilépsz egy csodálatos
fellegvárba, ahol múzeumokat látogatsz abszolút mesterművekkel. Sikerült érzékeltetnem a
lényeget? (Igen.- a szerk.)
Egy ravennai koncerten dolgoztál együtt a miskolci zenekarral. Milyen volt az első benyomásod az együttesről?
Abszolút lenyűgöző, hallgattam a zenekart a függöny mögül, ahogy Kodály Zoltán Galántai
táncok című művét játszották. Nagyon élveztem, amit hallottam, majdnem elfelejtettem, hogy
utána játszanom kell! Különösen a kiváló ritmusérzéket, a varázslatos muzikalitást és a magyar
mentalitást. Óriási öröm, erős motiváció és az összhang folyamatos keresése.
Nagyon különleges a játékod mellett a megjelenésed is. Tudatosan tervezed az imázsodat, a megjelenésedet?
Amíg mások sokszor azt gondolják, hogy ez férfias, én nem értek egyet. A frakkot rendkívül
nőiesnek találom. A második bőrömmé vált a színpadon, kényelmesen érzem magam benne,
erősnek és egyensúlyban levőnek a zenével, amit játszom. Semleges, így nem vonja magára a
figyelmet, ellentétben más, gyakran viselt ruhaféleségekkel, amelyeknél a külső hatás a fontos,
nem pedig az egyszerű létük. Ez számomra természetesen alakult így, mindig fekete öltönyben
játszom, ami kényelmes, így nem kell azon aggódnom, hogy mit veszek fel a koncertekre, amióta
eldöntöttem, hogy a fontosabb koncerteken frakkot viselek.
Mi az álmod? Hogyan szeretnéd látni magad a jövőben?
A valódi álmom? Nagyon egyszerű: játszani, játszani, játszani! Egyedül, más muzsikusokkal,
zenekarokkal… A szenvedélyem, hogy a közönség hallhassa játékomat a színpadon, és leginkább
ez segít hozzá ahhoz, hogy átéljem a felszabadulás érzését!
Láttam egy videót rólad az interneten, ahol elmondod a véleményedet a Yamaha zongorákról. Nemrég
hozzájutottunk egy csodás új Yamaha CFX mesterhangszerhez. Mi a véleményed róla?
A Yamaha CFX egy nagyszerű hangszer, kiegyensúlyozott telt hangzással és tökéletesen
egyenletes billentyűzettel. Japánban ellátogattam a Yamaha gyárba és nagyon sok dolgot
megértettem. Rendkívüli, ahogy átmentették a Bösendorfert: nem „cuvée-t” hozva létre tehát,
hanem újjáalkotva egy hangszert, amely a legjobb bécsi hangzást produkálja – köszönhetően a
Yamaha cég mechanikai perfekciójának.
Egy nagyon komplex programot fogsz prezentálni Miskolcon. Hogyan ajánlanád ezt a hangversenyt a
koncertlátogatóknak?
Bach, Mozart és Saint-Saëns a zongora apoteózisát képviselik. Nagyon örülök neki, hogy ezeknek
a mestereknek a hangjai egy programban koncentrálódnak. A legjobb vonzerő a közönség
számára, hogy összehasonlítást kapnak a zenei gondolkodásmód 100 éves fejlődéséről.
A koncertről:
Yamaha bérlet 2.
2022. február 21. (hétfő) 19:00
Művészetek Háza
Bach: E-dúr zongoraverseny (BWV 1053)
Mozart: F-dúr zongoraverseny (K. 459)
Saint-Saëns: V. (F-dúr) zongoraverseny, Op. 103
Miskolci Szimfonikus Zenekar
Zongora: Gile Bae
Vezényel: Antal Mátyás
