Révész János kapta az idei elismerést a megyei közgyűléstől, hiszen ő koordinálta a járványkórházban dolgozók munkáját, amiért így fejezték ki hálájukat az adományozók. Az ünnepi közgyűlésen felszólalók mind beszéltek a járványhelyzetről, valamint emlékeztek Szent Istvánra és örökségére.
Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériuma parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes elmondta, nem minden országban adatik meg, hogy maszk nélkül tudnak együtt ünnepelni ma. – Európában elsőként értük el a huszonöt százalékos, majd az ötven százalékos átoltottságot. Ez köszönhető a kiváló munkaszervezésnek is – mondta, majd az államalapítóról emlékezett meg. – A vármegyéket Szent István hozta létre ezer évvel ezelőtt. Maradandó és stabil rendszert hozott létre, a szabadság nehezebb, de dicsőségesebb útját választva. Személyes meggyőződésből tért a keresztény hitre, és ugyanezt az utat kínálta fel országa lakóinak.
Bánné Gál Boglárka szerint a mai ünnep éppen azért értékes, mert a világjárvány sok találkozót meghiúsított. – Szent István sok évszázadra meghatározta sorsunkat. Öröksége nemcsak büszkeség, de felelősség is. A magyar haza és szabadság nem eladó, spirituális kötelékünk a lelkünkben él. Nem hagytuk magunkat eltiporni mind a mai napig – mondta a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés elnöke.
Csöbör Katalin országgyűlési képviselő úgy véli, Szent István ma kettős érzéssel nézne Európára. – Csalódott lenne attól, hogy a keresztény Európa megtagadta önmagát, Magyarországra viszont büszke lenne, mert megőrizte értékeit. Gondoljunk csak bele, már nyelvünk is elfogadó – mondta a politikus, utalva ezzel arra, hogy nem különbözteti meg a nemeket. – Nem szorulunk kioktatásra türelemből, elfogadásból. Már Szent István maga is úgy intézkedett, minden nemzetet befogadunk, ha elfogadták hitünket, kultúránkat és törvényeinket.
Az ünnepi beszédek után a történelmi egyházak képviselői megszentelték az új kenyeret, majd szétosztották. Ezt követően a Megyeháza udvarán leleplezték Ekker Róbert szerencsi szobrászművész alkotását, ami Kovács Vilmosra, a kárpátaljai irodalom egyik legmeghatározóbb alakjára emlékezik.
