Azért, mert közel száz esztendeje már, hogy naponta sok millió ember miskolci papírokkal fizet, ragaszt bélyeget, utazik külföldre, kártyázik, miskolci papírokra rajzol az iskolában, vagy éppen tervezi házát. Aki e mondat elolvasása után azonnal a diósgyőri papírgyártásra gondol, nem téved. A 18. század végén, egész pontosan 1782-ben kezdődött e különös gyár története Diósgyőrben. Részeként annak az iparosítási folyamatnak, mely idehozta a Hámorba a Fazola családot is. Szinte egyszerre indult a két fontos ipar, a vasöntés és a papírgyártás.
Martinyi Sámuelnek hívták az alapítót, aki egészen 1836-ig irányította a gyárat. Aztán, ahogy történni szokott, a gyárnak új tulajdonosa lett, egy kassai kereskedő kezébe került, aki komoly fejlesztésekbe kezdett. Tehette, mert a kossuthi idők meghozták az állami megrendeléseket és az elismeréseket a gyárnak. 1846-ban készültek az első vízjeles papírok. A kiegyezést követően aztán újra változik a tulajdonos személye, aki persze új elképzelésekkel, és ami a legfontosabb, elegendő pénzzel rendelkezett. Fejlesztéseinek eredményeként a gyár az 1900-ban Párizsban rendezett világkiállításon elnyerte a legjobbaknak járó nagy aranyérmet.
Az első világháborút követő gazdasági válság a papírgyárat is elérte, szerencsére a Magyar Nemzeti Bank pénzügyi közreműködésével sikerült a gyárat megmenteni. Részvénytársaság működtette tovább, melyben a fő részvényes a bank volt. Nyilván ennek is köszönhető, hogy a gyár az 1925. évtől kezdve bankjegyalappapírt kezdett gyártani. A második világháború idején hadigyárnak minősítették, ahol katonai bakancsok alapanyagát kísérletezték ki. Ez a bőrhulladékból és rostból álló keverék, átitatva vízálló anyaggal, lett a katonai bakancsok talpbélésének anyaga. Hát nem vált a gyár dicsőségére, de háború idején ez senkit sem érdekelt. Szerencsére a gyár ezt is túlélte, és a negyvenes években bekövetkezett államosítással megmenekült a felszámolás ijesztő következményei elől.
A rendszerváltást követően, 1993-ban a Pénzjegynyomda tulajdona lett, és azóta újra részvénytársaságként működik. Az országban egyedül itt készülnek a bankjegy-, okmány-, és értékjegy-alappapírok, vízjeles nyomópapírok, és biztonsági kartonok. De itt készülnek a játékkártyák, a személyi okmányokhoz szükséges biztonsági papírok, az iskolai rajzlapok, de még a műszaki rajzlapok is. Különleges év volt a gyár életében 2002, mert ekkor szállítottak először külföldre bankjegyalappapírokat. Így aztán elmondhatjuk, hogy már nemcsak Magyarországon, hanem valahol másutt is a világban a miskolciak papírjával fizetnek.
Főiskolás koromban az építési terveket úgynevezett „dipán” kellett beadnunk. Ez a rajzlapnál vastagabb, jó minőségű és fehér színű, műszaki rajzok készítésére alkalmas papír volt, melyet ívekben lehetett a boltban kapni. Amikor elkészítettük a műszaki rajzokat, egy papundekli tervlaptartó hengerbe rakva nyújtottuk be a szaktanárnak. Ez volt a beugró kollokviumhoz, szigorlathoz. Ezt a „dipa” kifejezést évekig használtuk, a boltban így kértük, és az eladók is így hívták. Bevallom, hogy nekem fogalmam sem volt arról, hogy ez valójában mit jelent. Aztán évekkel később meghívtak a papírgyár történetét, eszközeit bemutató múzeum megnyitóünnepségére. Akkor tudtam meg, hogy a népszerű „dipa”, leírva DIPA, nem volt más, mint a Diósgyőri Papírgyár rövidítése.
A Diósgyőri Papírgyár 1782-ben alapított magyar papíripari cég, amely az ország egyetlen bankjegy- és biztonságipapír-gyártó vállalata. Miskolc-Diósgyőrben található, és Papíripari Múzeumot is működtet. Diósgyőrben Martinyi Sámuel 1782-ben alapította a papírmalmot, és 1836-ig vezette. 1842-ben Fiedler Károly kassai kereskedő és társai vették át, akik már működésük elején komoly sikert értek el a papírgyár termékeivel az 1846-os ipari kiállításon (elnyerték a kiállítás nagy ezüstérmét). A gyárban a századfordulón komoly fejlesztésekbe kezdtek, megvásárolták a környező telket, új gyártelepet építettek, műszaki fejlesztéseket hajtottak végre. Az ötvenes években újabb technikai korszerűsítések sora valósult meg. 1963-ban beindult a tömegtermelés, és megkezdődött a papírfeldolgozás is. 1993-ban a Pénzjegynyomda tulajdonában került, és azóta állandó tevékenysége a bankjegy-, okmány-, érték-, jegyalappapírok, vízjeles nyomópapírok, illetve biztonsági kartonok gyártása.
