- Előzetesen egy stabil ellenzéki körzetként könyvelte el mindenki Borsod kettes számú választókörzetét. Ön szerint mi vezetett végül a kormánypárt győzelméhez?
- Az önkormányzati választásokon aratott sok ellenzéki győzelem miatt tartotta magát az a vélekedés, hogy az ellenzéki pártokra korábban leadott szavazatok könnyen adódnak össze egy tömbbe. A választók gondolkodását azonban egy országgyűlési választáson, ahol a kormányzásról döntenek, más szempontok motiválják. Végül olyan dolgok befolyásolták a választás végkimenetelét, amikre előzetesen vagy közben nem is gondoltunk, vagy nem mértük fel jól. Ugyan mindenki látta, hogy a háború hatással lesz a választások kimenetelére, és azt is sejtettük, hogy egy ilyen helyzet szinte mindig az aktuális kormányok támogatottságának erősödését eredményezi. Ennek mértéke, elsöprő jellege azonban láthatólag még a kormánypártokat is meglepte, hiszen utólag így semmi szükség nem volt az utolsó két-három hét alávaló hazudozására, és az ellenem is zajló intenzív, félrevezető, lejáratókampányaira a körzetben. Megjegyzem, ezeket a módszereket egy tisztességes versenyben nem is igazolhatja semmi.
- Ez volt az egyetlen tanulság? A háború?
- Korántsem, viszont láthatóan sokaknál működött az a hazugság, mely szerint az ellenzék háborúpárti, de fontosak voltak a végtelenségig egyszerűsített kormánypárti szociális üzenetek is. Ami azonban az igazán fontos tanulság, hogy az ellenzéknek pontosabb, világosabb alternatívát, közérthető és hiteles válaszokat kell adni.
- Mindezek ellenére az ön körzetében szoros eredmény született.
- Igen. Mintegy 5000 szavazattal szereztem többet, mint 2018-ban, és mindössze 492 szavazattal maradtam alul. A cunami elvitte a fővároson kívül az ország nagy részét az ellenzék szempontjából, de a mi miskolci támogatottságunkkal legalább meg tudtunk kapaszkodni, esélyünk van a tanulságok levonása után újra erősödni. Az ellenzéki tábor Miskolcon egyben maradt, és ezt egyben is kell tartani.
- 2018-hoz képest csökkent a részvétel és ezzel együtt az ellenzéki szavazók száma is. Sokan az ellenzéki érzelmű bizonytalanok távolmaradásában vagy elfordulásában, mások pedig a Jobbik szavazóbázisának szétporladásában látják a vereség okát. Ön szerint melyik az igaz?
- Valószínűleg több válasz is van a problémára. Egy baloldali centrumú ellenzéki tömb nem minden jobboldali szavazónak vonzó, a bizonytalan szavazók pedig vélhetően nagyobb kockázatát látták egy kormányváltásnak, mint a már jól ismert rossznak, amivel már megtanultak együtt élni. Egy baloldali centrumú tömböt pedig végül részben balról sikerült a Fidesznek legyőzni, ráadásul úgy, hogy közben az ellenzék jobboldali szavazói is jórészt lemorzsolódtak. Az elmúlt hetek felelőskeresésére pedig azt tudom mondani: csapatként kell tudni nyerni, teljesen mindegy, hogy a vesztes csapatban ki a legnagyobb labdazsonglőr.
- Mik a tervei a jövőre nézve? Készül helyi szerepvállalásra? Elképzelhető, hogy legközelebb is indul?
- Miskolc az otthonom, a családom otthona. Hogy a közéletben, vagy a magánéletben, vagy mindkettőben egyszerre teszek majd érte, rövidesen kiderül. Egy dolog azonban biztos: az ellenzéki tábor Miskolcon erős maradt és ezt egyben is kell tartani, mert csak együtt lehetünk erősek. Ez egy komoly feladat és komoly felelősség is.
