Vujity Tvrtko hosszú bejegyzésben fejtette ki a véleményét a magyar társadalomról, a politikáról és a politikusokról. Elmondása szerint nem először ír a közbeszéd drámai eltorzulásáról és a vita döbbenetes mélyrepüléséről. Úgy véli, egy tehetséges ország tehetséges népénél széttörtek a vasárnapi ebédlőasztalok, mert az egyik ilyen oldali, a másik meg olyan oldali. Szerinte ezért jelentős részben a politika felelős.
"Meggyőződésem, hogy a szemmel is látható, érzékelhető gazdasági problémák mellett súlyos mentális krízis van hazánkban. Magyarország egy megosztott, messze az egészséges határon túl agyonpolitizált, folyamatos feszültségben élő ország lett, s ennek -véleményem szerint - komoly felelősei a politikusok (pártállásra tekintet nélkül)."
- A "Tisztelt Házban", a híradókban, a magyar nyelvű internetes portálokon ömlik ránk a szenny, társadalmunk vezetői, megválasztott képviselőink pedig a mi pénzünkből gyalázzák egymást – írja Tvrtko.
Azzal folytatja, hogy egy újságot vagy egy weblapot kinyitva szembesülünk a valósággal: „röpködnek a diktátor, hazaáruló, nemzetáruló, tolvaj, csicska, bérenc szavak és fogalmak, a közember pedig joggal érezheti úgy, hogy ha a képviselőknek szabad, akkor neki miért ne szabadna…”
A riporter nem érzi normálisnak, hogy a magyar társadalom ilyen nagy mértékben szól a politikáról és a politikusokról, és részben ezért sem él mindig Magyarországon. Szerinte a pékek, tanárok, útépítők, óvónők, tűzoltók és orvosok, mérnökök és takarítónők a fontosak, akik fenntartják és üzemeltetik az országot.
- Hivatásom, az újságírás – a politika mentén – romokban hever, közös nemzeti ünnepeink már régen nincsenek, miközben az én adófizetői forintjaimból (és a tiétekből) hirdetik a gyűlöletet. Szerkesztőségek kimondott feladata mások lejáratása, forintcsilliárdok mennek el a gyűlöletre – fogalmazott Vujity Tvrtko.
Bejegyzésében arról is ír, hogy sokan a magyarok sportsikereiben keresik a békét, azonban a politika már ide is beférkőzött. Példának hozta az angolok elleni győzelmet, amelyről sok közíró és politikus is úgy vélekedett, hogy London politikáján és a térdelésen álltak bosszút a magyarok.
Szerinte egy politikusnak nemcsak a gazdasági jólét megteremtése, hanem a társadalmi béke fenntartása is a feladata lenne, különösen egy világjárvány után és egy háború kellős közepén. Úgy látja, hogy a politika mentén az emberek mindenért egymásnak esnek, és úgy szurkolnak a háborús feleknek, mintha focimeccsen lennének.
- A politikus már nem is legyőzni akarja a saját ellenfelét, hanem megalázni, megsemmisíteni. S így lesz az ellenfélből ellenség – tette hozzá.
A teljes poszt itt olvasható:
